Repozitórium index

A milánói rendelet latin és görög szövegváltozatai, a közösség tulajdonjogának elismerése, illetve a megfogalmazás módja és hangsúlyai tizenhét évszázad távlatából is tanulságosak. Ez tehát a tulajdonképpeni restitutio ad institutionem, ti. nem csupán az intézménynek (ad institutum) történő, hanem legalább annyira az okulásunkra (ad institutionem nostram) szolgáló helyreállítás. Sőt: helyreigazítás. Az egészséges állam–egyház viszony úgy valósulhat meg a jövendőben, ha a jelenkori államhatalom megszívleli a Konstantin-féle restitúciós elveket, a keresztyén Anyaszentegyház pedig nem feledkezik el John Wyclifnek az egyházi javak céljára vonatkozó figyelmeztetéséről: a mindenkori egyháznak elmulaszthatatlan kötelessége, hogy összes javaival Isten dicsőségét szolgálja.

A többkötetes Magyar Református Egyháztörténet nemhiába tartotta Bornemiszát a kor egyik legelevenebb és leggazdagabb szellemének, termékeny írójának. Bornemisza nagy érdeme, hogy a szophoklészi Elektrában rejlő politikai lehetőségeket megértette, s azokat alkalmazni tudta a magyar viszonyokra. A drámájában két fontos kérdést világított meg: a) szembeszállni az elnyomó családdal, b) elnyomott lenni, várva, hogy majd az idő meghozza az enyhülést. Kortársai közül egyedül csak ő vállalkozott arra, hogy a világi elbeszélés veszélyes vizeire evezzen, a lélekábrázolás, s a motívumok és indítékok ingoványos talajára. „Az együgyű keresztyéneknek” okulására szépírói feladatnak tartotta, hogy meséljen, leírja, bemutassa, ábrázolja és egyúttal bírálja saját világát, környezetét, társadalmát, ahol megfordult és mely között része volt.