Régi református egyházi énekek a népi emlékezetben

Nagy Norbert Levente: Régi református egyházi énekek a népi emlékezetben. Kolozsvár: Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet, 2017. 72 pp. Szaktanár: Benkő Timea.

A magyar ajkú református egyházak énekeskönyvei több változáson mentek keresztül. Az évszázadok folyamán az egymást követő új énekeskönyvek többnyire mindig megőriztek egy törzsanyagot az előző énekeskönyvből, de szükségszerűen sok, már addigra népszerűvé vált éneket ki kellet hagyjanak az éppen legújabb kiadásokból. A népzenekutatók és az egyházzenészek által feltárt érdekes jelenség azt mutatja, hogy azok a régi énekek, melyeket a gyülekezet megszeretett, nem merültek feledésbe attól, hogy kimaradtak a következő nemzedékek énekeskönyveiből. Kevéssé ismert és kutatott az a jelenség, mely szerint több már nem használt régi egyházi énekeskönyv néhány éneke megmaradt egy-egy település, kisebb közösség emlékezetében, és népdalként élt tovább. Leginkább az istenes és vallásos jellegű népdalok kategóriájában, illetve az egyházi ünnepkörökhöz (pl. betlehemezés, kántálás) és temetésekhez kapcsolódó népszokások körében találkozhatunk velük. Erről a jelenségről szól dr. Péter Éva egyik könyve is, amely dolgozatom irodalmának fontos forrásanyaga. Van ennek a jelenségnek egy másik változata is, amikor egy-egy egyházi, gyülekezeti éneknek párhuzamosan léteztek a nép ajkán különböző dallamvariánsai. Ebben a munkában inkább a második változatra esik a hangsúly.