Repository index
Search for anything in the search bar above, including full content of all documents. Use " " for expressions and use the faceted search filters to narrow the search results. Private documents (like thesis files) will only display a snippet of the search results.
Displaying 61 - 120 of 146 results.Publication
› Adorjáni Zoltán
› 2018
› 111
› 1
› Pages: 7--24
A hajdani próféták hiányában egyre fontosabbá lesz az írott hagyomány, tekintélye megnövekszik, és egyre nyomatékosabban határozza meg az a kultikus, társadalmi-politikai szférát, az életvitelt. Mindezzel együtt egyre nagyobb súlya lesz az írás helyes értelmezésének. Ezen a téren meghatározó volt a farizeusok buzgó igyekezete, akik Josephus Flavius szerint azt tartották magukról, hogy ők értelmezik a leghelyesebben az Írásokat.43 Jézus Krisztus idejére már olyan tekintélyes írásmagyarázási hagyományt mondhattak magukénak, az úgynevezett atyák hagyományát, amely szinte elfedte, háttérbe szorította a szent iratokat. Jézus ezért bírálta őket ilyen értelemben: ti azt tanítjátok, viszont meg van írva, azaz vissza az eredeti kijelentéshez! (Mt 5,17 skk.) És a szadduceusok is joggal bírálták hagyományaik túlhangsúlyozását. A tipologikus írásmagyarázat a Kr. e. 2.
Publication
› Adorjáni Zoltán
› 2018
› 111
› 4
› Pages: 365--374
Philón, aki nem alapított családot, és nagyon közeli kapcsolatban állt a the- rapeutákkal, itt azt a nézetet vallja, hogy az első, „ideális ember aszexuális volt”. A therapeuták életviteléről és kegyességi irányzatukról írt könyvében, a De vita contemplativában azt juttatja kifejezésre, hogy a therapeuta cölibátus és a női therapeuták szüzessége mint létforma és minőség közelebb áll az 1Móz 1- ben leírt – szerinte – ideális emberhez.
Publication
› Adorjáni Zoltán
› 2019
› 112
› 5
› Pages: 451--465
Az apostol különleges élményét, azaz elhívásának és küldetésének átvételét hagyományosan az ő megtérésének szoktuk nevezni. Bár az apostol ebben a levélben az általa hirdetett evangélium eredetével kívánja hangsúlyozni mindannak hitelességét, amelyet ő hirdet, életrajzi vonatkozású sorai olyan kérdéseket is felvetnek, amelyek ma is aktuálisak. Hogyan viszonyul egymáshoz Saulus, azaz Pál személyes istenélménye, megtérése, személyes belső meggyőződése és a hirdetett evangéliumi hagyomány tartalma, illetve a küldetése felőli bizonyosodása és az azt megbizonyító gyülekezeti-egyházi közösség?
Publication
› Adorjáni Zoltán
› 2011
› 104
› 2
› Pages: 157--164
A mezőségi ember lelkivilágát visszaemlékezéseim segítségével fogom jellemezni. Mivel Melegföldvár és Katona református gyülekezetei voltak lelkészi pályafutásom első helyei, hajdani tagjaihoz pedig személyes kapcsolatok fűztek, többükkel pedig olykor- olykor most is találkozom, nem tudom teljesen mellőzni a szubjektivitást. Emellett jó két és fél évtized után – természetesen – megszépültek emlékeim. Visszaemlékezéseim kapcsán egy-egy általánosító jellegű következtetést is levonok. Ez nem feltétlenül helyes eljárás. Azonban olyan példákat igyekeztem kiragadni, amelyek nemcsak egy-egy személyt, hanem szélesebb kört jellemeznek.
Publication
› Adorjáni Zoltán
› 2010
› 103
› 1
› Pages: 8--11
Az első idegen nyelvű számunk nem maradt visszhang nélkül. A nem magyar anyanyelvű, külföldi megrendelőink örömmel üdvözölték kezdeményezésünket, és köszönetüket fejezték ki azért, hogy a közölt tanulmányok tartalma felől nem csak a rövid összefoglalások révén szerezhettek tudomást, hanem azokat teljes egészükben olyan nyelven olvashatták, amely érthető volt számukra.
Publication
› Adorjáni Zoltán
› 2009
› 102
› 5
› Pages: 533--538
A reformátori és kálvini örökség iránti hűség jól követhető a Református Szemle hasábjain megjelent írásokban, és különösen az 1960-as évek derekától, amikortól ugyanis rendszeressé vált a tanulmányok közlése. De a systematica teológiai tanulmányok sorában már az 1950-es évektől nyomon követhető a reformátorok tanítása és természetesen a Kálvin iránti fokozott érdeklődés.
Publication
› Adorjáni Zoltán
› 2009
› 102
› 6
› Pages: 649--658
A szegény irigykedik a gazdagra. Szeretne ő is gazdagabb lenni. Ha pedig ez nem lehetséges számára, meggyűlöli a gazdagot, és kárörömmel várja vagy szemléli lebukását. De Istennél nincs lehetetlen (Lk 18,27) – figyelmeztet Jézus. Márk leírásában pedig azt is olvashatjuk, hogy amikor Jézus rátekintett a gazdagra, megszerette, és amikor rámutatott egyetlen fogyatkozására, azonnal bizonyságot tett segítőkészségéről.1 Ennél a mondatnál időzve, Kálvin először azt a korabeli római katolikus felfogást bírálja, miszerint „az erkölcsi jó cselekedetek (melyek nem a Szentlélek ösztönzése révén jönnek létre, hanem megelőzik az újjászületést) megfelelő érdemeket szereznek.”2 Majd rögtön tisztázza, „hogy Isten csakis fiait öleli magához atyai szeretettel, akiket az örökbefogadás lelkével újjászül, s ezt a szeretet eszközli, hogy az ő ítélőszéke előtt tetszést találnak. E szerint az értelem szerint szerettetni az Istentől és megigazulni őelőtte, hasonló jelentésű kifejezések."
Publication
› Adorjáni Zoltán
› 2008
› 101
› 3
› Pages: 225--242
Minden kultúrára egyaránt jellemző jelenség, hogy már kezdeti szakaszaikban különös jelentőséget tulajdonítanak a számoknak. Ugyanis a régi idők emberei úgy vélték, hogy a számokra nem csupán a törvényszerűség jellemző, hanem valami misztikus erő is rejlik bennük. A számmisztikát természetszerűen kapcsolták a valláshoz, illetve a mágiához, s bizonyos számokat szentnek tekintettek.
Publication
› Adorjáni Zoltán
› 2008
› 101
› 1
› Pages: 16--34
Die Begriffe χάρισμα und δύναμις in den Werken Philons von Alexandrien. Vergleicht man den Bedeutungskreis des in den Werken Philons von Alexandrien vorkommenden Wortes χάρισμα mit dem neutestamentlichen Gebrauch des Wortes: Gnadengeschenk, so kommt man zur Feststellung, dass der Philonische Bedeutungsinhalt (manchmal in weiterem oder engerem Sinne) ein Vorbote (oder eine Parallele?) des in den Briefen von Paulus oder Petrus (1.Brief) lesbaren Wortes χάρισμα ist. Der auf alttestamentlichem Boden stehende Philon von Alexandrien gelangt zur komplizierten, fast wirren Logos-Lehre. Die Lehre von Gottes δύναμις verbindet sich eng bei der frühen Christenheit mit dem Dienste Jesu Christi und dem kommenden Königreich Gottes. Ihre Offenbarungsformen verflechten sich in Christi Person. Gottes Macht offenbart sich in ihm (Mt 28,18; Röm 8,35–39; Phil 2,9–10; Off 5,12; 12,10; 1Petr 3,22).