Repozitórium index

Zsengellér József (1966) teológus, hebraista, református lelkész, korábban tanszékvezető professzor a Pápai Református Teológiai Akadémia Ószövetségi Tanszékén és a Károli Gáspár Református Egyetem [KRE] Hittudományi Karának [HTK] Bibliai Teológiai és Vallástörténeti Tanszékén, a KRE HTK korábbi dékánja és a KRE korábbi rektora; a Dunántúli Református Egyházkerület kutatója, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem professzora, a Magyar Hebraisztikai Társaság alapítója és elnöke. Kutatási területei: Izráel vallástörténelme; a perzsa és hellenisztikus római kor izraeli történelme és irodalomtörténete; az Ószövetség szöveg- és kánontörténete; a szamaritánusok korai története, vallása és irodalma; a reformáció és az Ószövetség, valamint a héber nyelv kapcsolata; a 19. századi, kora 20. századi zsidó-keresztyén viszonyrendszer.

Tóth Levente (Székelykeresztúr, 1978) – történész, egyháztörténész. 2012-ben szerzett doktori fokozatot a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző Karán. 2016-tól az Erdélyi Református Egyházkerület Központi Gyűjtőlevéltárának levéltárosa. Kutatási területe: iskolatörténet, egyházi és világi elitek a 18–19. században, egyházi prozopográfia, székelyföldi reformátusság.

Vörös Éva (Budapest, 1955) 1980-ban fejezte be teológiai tanulmányait Budapesten. Mentálhigiénés szakemberré Debrecenben lett (1996), vallástanári diplomát a Károli Gáspár Református Egyetemen szerzett (1999). Külföldi tanulmányokat Cambridgeben, Wales-ben (1983–1984), Chicagóban (1992), Tübingenben (2010–1912) és Heidelbergben (2013) folytatott. Dolgozott diakóniai intézményekben és végzett lelkészi szolgálatot Budapesten, Pomázon és Biharban. Tanított gimnáziumban (Debrecen) és a Súlyok István Főiskolán (Nagyvárad, 1996–2001) és egyetemen (Testnevelési Egyetem Mentálhigiéné Tanszék, Budapest, 1999–2001). Közben rendszeresen publikált. Három önálló kötete jelent meg. 2020-tól a kolozsvári Fébé Diakóniai Otthon lelkésze.

D. dr. Tőkés István (1917–2016) a kolozsvári Református Teológiai Fakultáson (1933–1938), Kasselben, Tübingenben és Bázelben (1938–1941) végezte teológiai tanulmányait. Ez utóbbi helyen Karl Barth és Oscar Cullmann gyakorolt rá nagy hatást. Hazatérte után püspöki titkár volt, és főiskolai lelkipásztorként szolgált. 1946 és 1973 között az Erdélyi Református Egyházkerület egyházigazgatója és előadó-tanácsosa volt. Betöltött tisztségei: egyházkerületi tanácsbíró (1947), zsinati tag és az Állandó Zsinati Tanács tagja (1948), a Teológiai Elöljáróság és a Teológiai Magántanárképző Bizottság tagja (1953), generális direktor (1957), egyházkerületi főjegyző (1974), és a nyugdíjpénztár, valamint több egyházkerületi és zsinati bizottság elnöke. 1973-tól 1983-ig volt a kolozsvári Egyetemi Fokú Egységes Protestáns Theológiai Intézet újszövetséges professzora. Az 1930-as évek közepétől induló és sokrétű tudományos munkásságáról számos önálló kötete és tanulmánya, illetve közleménye tanúskodik.