A Nagyenyedi Református Egyházmegye vizitációs jegyzőkönyve - 1805

Majos Zoltán: A Nagyenyedi Református Egyházmegye vizitációs jegyzőkönyve - 1805. Kolozsvár: Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet, 2020. 57 pp. Szaktanár: Buzogány Dezső.

Dolgozatom végéhez érkezve, úgy érzem, nagyon hasznos, és építő dolog, megismerkedni az egyháztörténetünkkel. Látni és beleképzelni magunkat azokba a vészterhes időkbe, megismerkedni a 18. század nehézségeivel, az üldöztetésekkel, majd a 18. század végén és a 19. század elején kezdődő enyhülésekkel. Ezek után teljesen más szemmel tekint az ember az egyházára és még jobban megérti az ember, mindazt amit Gamáliel mondott a Szanhedrin előtt mely szerint: „Mert ha embertől való ez a szándék vagy ez a mozgalom, akkor megsemmisül, ha pedig Istentől való akkor úgysem tudjátok megsemmisíteni őket.” (ApCsel 5: 38,39) Láthatjuk a dolgozatomban, hogy hány, meg hány módon próbálták megsemmisíteni az egyházunkat, ám az úgy tűnik Istentől való hiszen sikerült túlélnie minden
megpróbáltatást. Hasznos továbbá megvizsgálnunk az általam átírt jegyzőkönyvrészletet is, hiszen sokat tanulhatunk belőle. Láthatjuk azt, hogy akkor is sokat küszködtek az egyházközségek az anyagi problémákkal, akkor is nehéz volt a megélhetés, de azt is láthatjuk, hogy vannak olyan helyek, ahol abszolút nem voltak anyagi problémák. Úgy tűnik itt is igaz, az, hogy mindenki más és más talentumokat kap és azokkal kell gazdálkodjon, ám a legnagyobb problémákat a gyülekezetekben sohasem az anyagi problémák okozták, hanem a lelkiek. Ahol a vizitációnak mint fegyelmi hatóságnak kellett fellépnie ott általában már sérült volt a kapcsolat a lelkipásztor és a gyülekezet, vagy a mester és a gyülekezet között, és ez kihatott a gyülekezet mindennapi életére is. Ahol ilyen esetekkel találkozunk ott általában a fegyelmi problémák mellé társulnak az anyagi problémák is. Ahol a mester nem végzi jól a dolgát, ott az emberek sem akarják kifizetni, vagy ahol a lelkipásztor morgós természetű és nem jár a gyülekezet
kedvében, vagy éppen nem viselkedik erkölcsi iránytűként, ott megszaporodnak az elmaradások is. Én hasznosnak érzem, azt az időt, amit a gyülekezetek, és problémáik megismerésére fordítottam, és mindenki mást is biztatok arra, hogy mélyedjen el a vizitációs jegyzőkönyvekben, mivel egyrészt elsajátíthat egy teljesen új látásmódot, amellyel a problémákat nem csak egy, a saját szemszögéből látja hanem mindkét oldal szemszögéből, másrészt ha látjuk elődeink hibáját el tudjuk kerülni azt, hogy ismét előforduljon.