Vizitáció az Enyedi Református Egyházmegyében 1798-1799 között

Gál Ervin Gyula: Vizitáció az Enyedi Református Egyházmegyében 1798-1799 között. Kolozsvár: Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet, 2020. 71 pp. Szaktanár: Buzogány Dezső.

A mesteri szakdolgozatom témájaként az 1798-1799. Enyedi Vizitációs jegyzőkönyvet dolgoztam fel, amely során megismerhettem az egyházmegye életét, mind erősségeit, mind gyengeségeit. Kutatásom során, olyan kérdésekre kerestem a választ, hogy milyen akadályokkal küzdöttek a többségében még most is élő és virágzó egyházközségek, több mint kétszáz évvel ezelőtt. A dolgozatom kivitelezése során miután elkészültem az eredeti vizitációs jegyzőkönyv átírásával, megkezdődhetett a feldolgozás menete. Ez abból állt, hogy rendszerezve, sok esetben az adatokat szabályzat szerint táblázatba szedve tüntettem fel a jobb átláthatóság kedvéért. Minden egyházmegye vizitációs jegyzőkönyve egyedi, hiszen egyedi helyzetekről beszélünk. Az általam feldolgozott jegyzőkönyvben a legnagyobb gondot az adott egyházmegyékben a lelkészek és a tanítók bérének a beszolgáltatása jelentette. Munkám során azzal is szembesülnöm kellet, hogy a szülők sok esetben hanyagságból, de volt olyan szegény család, akik anyagi helyzetükből fakadóan, nem adták fel a gyermeküket az iskolába taníttatásra. Szomorúan láttam
azt is, hogy több esetben sajnos a templom és a parókia állapota is kifogásolható volt és romlásnak indult, amely épületek az emberek hidegsége miatt romolhattak el. Továbbá sajnos már akkor is nagy gondot okozott az egyes gyülekezeti tagok számára a paráznaság. Viszonylag sok botránkoztató eset volt az általam vizsgált jegyzőkönyvben, mint például az az eset, melynek során egy feleség férje távollétében összeköltözött és együtt élt a szeretőjével. Ebben, de más botránkoztató esetekben is, a vizitáció megpróbált megfelelő módon igazságot gyakorolni, és ha kellet, a büntetés jogköre is az vizitáció kezében volt, élén az esperessel.