A Marosi Református Egyházmegye vizitációs jegyzőkönyve - 1806-1807

Ivanov Annamária: A Marosi Református Egyházmegye vizitációs jegyzőkönyve - 1806-1807. Kolozsvár: Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet, 2020. 111 pp. Szaktanár: Buzogány Dezső.

Dolgozatom elkészítése számomra igazi élmény volt és amelynek során igyekeztem minél pontosabb képet nyújtani az olvasóknak az 1806-1807-es évek közötti egyházszervezetről és gyülekezeti életről. Láthatjuk, milyen nehézségekkel küszködtek a gyülekezetek és hogyan találtak megoldást azokra, és azt is láthatjuk milyen igényeik voltak az egyházi szolgákkal szemben. De a jegyzőkönyvek nemcsak a múltba engednek bepillantani, hanem fontos tanulságokat is tartalmaznak mind számunkra, mind a jövő nemzedékei számára. Elsősorban a történeti áttekintést szeretném megemlíteni, melynek jelentősége abban áll, hogy elénk tárul a gyülekezetek kitartása és élni akarása. A sok nehézség és hátráltató tényező ellenére sikerült megmaradniuk, új templomokat építeniük, tettek azért, hogy a jövő nemzedékei számára is hátrahagyjanak valamit. Jó lenne, ha megbecsüléssel tudnánk tekinteni ezekre, hiszen az elődeink nehézségei nélkül ma nem lennék ott, ahol vagyunk. Másodszor az egyházfegyelem gyakorlására szeretném felhívni a figyelmet. Valóban szigorú volt, de értékesnek és hasznosnak látom, hiszen nemcsak az egyházi viszonylatban elítélendő cselekedetek ellen léptek fel, hanem a közösségromboló magatartás ellen is, akár pénzbírsággal, akár más fenyítékkel. Ugyanakkor a családi életet is igyekeztek megóvni, hiszen ha a jegyzőkönyvben felsorolt válópereket vizsgáljuk, látható, hogy csak nyomós indok esetén engedélyezték az elválást, ha pedig különköltözésről volt szó, először a békülést akarták kimunkálni. A hitélet területén is a gyülekezetek nagy buzgóságának bizonyítékát nyújtja a jegyzőkönyv. Fontos volt számukra az istentiszteletek látogatása, amellyel kapcsolatban voltak igényeik és ki is jelentették azt. Nem egyszer olvasható, hogy szeretnék, ha a lelkész többször hirdetne igét. Ugyanakkor a templomkerülőket is név szerint számontartották, ami számunkra talán furcsa és sokan ezt magánügynek gondolnák, mégis az egyházfegyelem ilyen mértékű kiterjedése és gyakorlása lehetőség nyújtott az eltávolodók elérésére és megszólítására. Számomra tanulságos és megtisztelő volt a múltunk egy ilyen töredékével foglalkozni. Remélem, hogy másnak is ugyanígy szellemi épülésére válik majd.