A barcasági magyar evangélikus egyházközségek helyzete az 1916-os román betörés után

Erzse András Zsolt: A barcasági magyar evangélikus egyházközségek helyzete az 1916-os román betörés után. Kolozsvár: Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet, 2020. 121 pp. Szaktanár: Buzogány Dezső.

A mai napig fennmaradt, a román betörést, az azt követő helyzetet, a kegyetlen menekülést, a hazatérést és az elszenvedett károkat leíró iratok összevetéséből megpróbáltam feleleveníteni a barcasági magyar evangélikus egyházközségek azon szomorú helyzetét, melyet az 1916-os váratlan román betörés idézett elő. Ezt megelőzően, igyekeztem röviden összefoglalni az első világháború kitörésének okait, az egymással szemben álló két nagy szövetséget alkotó kisebb-nagyobb hatalmak céljait, hogy átláthatóbb legyen a románok egyáltalán nem várt támadása. Miután röviden összefoglaltam a Barcaságban elő határvédő csángó nép menekülését, mely sokak számára kegyetlenül végződött, a talált adatok alapján településenként írtam össze az egyházközségek szomorú helyzetét. Itt olyan dolgokról esett szó, mint például: az egyházi értékek elmenekítése, úgy az egyházközség, mind a lelkész család elszenvedett kárai, a betörés áldozatai vagy a harangok hadicélra való felajánlása. A lelkészek ezekben az ügyekben óriási szerepet játszottak, akik a menekülés ideje alatt is teljes odaadással igyekeztek a szétesett nyájat terelni. Ennek az odaadásnak és önfeláldozásnak köszönhető az, hogy a román ellenség által meggyengített egyházközségek a reménytelennek látszó időket sikeresen átvészelték. E munka elkészítése közben azon döbbentem meg, amit szerintem ma aligha tapasztalnánk. Az egyházközségek számos értéke a mai napig azért maradt fenn, mert sokan többre vették azok elmenekítését, mint saját bőrük mentését. Ugyanis a zajzoni egyházközség 1916-os évéről írt jelentését olvasva, tudva azt, hogy az ellenség már nyomában van, ki foglalkozna ma saját menekülésével csak miután egyházközségének értékeit, vagyonát biztonságban helyezte?