A Reménység Háza története

Gegő Csenge-Beáta: A Reménység Háza története. Kolozsvár: Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet, 2021. 52 pp. Szaktanár: Buzogány Dezső.

A Brassói reformátusság múltja a leírtak ismeretében igencsak viszontagságosnak nevezhető. Számos veszteség sújtotta őket, de mindig volt erejük felállni és újrakezdeni. A belvárosi Alpár Ignác tervezte templom lebontása után kétségbeesés helyett azon dolgoztak, hogy „templommá”, lelki házzá alakítsák a kapott tornatermet. Majd évtizedek múltán, mikor már úgy tűnt a kis imaházukat is elveszítik, Isten kegyelméből annak helyén építhettek templomot, egy fiatal lelkes lelkipásztor ösztönzésére, aki brassóiként maga is hordozta a veszteségek sebeit, aki eszköz volt Isten kezében, hogy a város református közösségnek végre kárpótlásként lehessen egy saját építésű temploma.
Ménessy Miklós mert nagyot álmodni és nem átallott annak megvalósulásáért dolgozni is. Ám ő nem az a fajta lelkész volt, aki csak a falakat építette, hanem a gyülekezet pásztorolása is szívügye volt. Igehirdetési szolgálatainak saját bevallása szerint is kiemelt figyelmet szentelt. Gondoskodott róla, hogy a gyülekezetben minden korosztály megtalálja a maga számára azt az alkalmakat, ahol Istennel és egymással is közösségben lehetett.
Vasárnapi iskola, gyerektábor, konfirmandus tábor, ifi alkalmak, dalárda, családos hétvégék, felnőtt bibliaóra, táncklub, idősgondozás, bántalmazott nők missziója, hagyományörző és magyar kultúrát apoló és felkaroló rendezvények és művészeti események (tárlatok, kiállítások) csak töredéknyi felsorolása azoknak az alkalmaknak, missziós kezdeményezéseknek, melyek a gyülekezetben működtek s azokat nagyon szép számban látogatták is a gyülekezeti tagok.
Lelkipásztorként nyitottságával és életvidámságával általában könnyen megnyerte az embereket, így bizalommal fordultak felé. Jómagam is az ő igehirdetésein keresztül ismerhettem meg Istent, de e mellett rengeteg bátorságot, emberséget, alázatot, segítőkészséget és elkötelezettséget tanulhattam tőle. Talán idejekorán távozott az élők sorából, de Isten által megáldott, kitartó munkája nyomán a brassói közösség visszakaphatott valamit, abból, amitől egykoron megfosztották: egy saját építésű templomot, mely napjainkig egy élő gyülekezet otthona.