A reformátusok és a románok viszonya a 17. században

Kocsis Norbert-Iosif: A reformátusok és a románok viszonya a 17. században. Kolozsvár: Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet, 2021. 46 pp. Szaktanár: Buzogány Dezső.

Egy olyan államban, amelyben egyszerre több nép és különböző felekezetek élnek meg egymás mellett az élet nem lehet konfliktusmentes. De a különböző népek és nemzetek nemcsak elszenvedik a másik szomszédságát, hanem tanulnak egymástól, kisegítik egymást. A dolgozatom megírásával célom az volt, hogy betekintést adhassak az olvasónak Erdély vallási életéről a 17. századból, még pontosabban ismertessem a román reformációt és annak történetírását. Fontos ismernünk egy nép múltját ahhoz, hogy megértsük jelenjét, döntéseit, ezért fontosnak tartottam bemutatni a román nép eredetét röviden az érdeklődők számára.
A református missziónak egyik pozitív hozadéka, amelyet mind a román, mind a magyar történészek elismernek, az a román nyelvű nyomtatott szövegek megjelenése, melynek kezdeményezői a protestánsok voltak. Ez már a 16. században megkezdődött és a 17. században virágkorát élte. A főleg magyar és német nyelvről fordított szövegek, katechizmusok, énekeskönyvek, nyugati szellemisége kitágította a román olvasók látókörét, akikben így felébred a vágy a tudás iránt. Mindez a román nép erkölcsi, vallási és műveltségi felemelkedésének az egyik alappillére volt.
A románok közötti misszió a legnagyobb sikereket Hunyad-Zaránd térségen érte el, ahol a református közösség leginkább a román kisnemességből állott. Ők ráeszméltek arra, hogy a református hitet terjesztők, lelkészek, esperesek, püspökök, az igaz Evangéliumot hirdetik, céljuk, hogy a lemaradt román népet kiemeljék babonás hitükből és közelebb vigyék Istenhez. E hatalmas munka nem jöhetett volna létre a fejedelmek, Bethlen Gábor, I. Rákóczi György, II. Rákóczi György, támogatása nélkül, akik nemcsak törvényekkel és engedményekkel segítették elő a missziót és könnyítették meg a pópák életét, hanem anyagilag is támogatták a teljes missziót.
Az eredményeket felmutató misszió stagnálni kezdett Apafi Mihály uralkodásának idején, aki igyekezett megtartani azt, amit elődei felépítettek. A történetet a Habsburgok zárták le, akik 1700-ban létrehozták az uniót.
Bár annak ellenére, hogy a témáról bőségesen írtak mind a magyar, úgy a román történészek is, a téma tartogat még olyan titkokat és információkat, melyekkel történészek nem foglalkoztak. Ezek régi iratokban, gondosan elraktározott jegyzőkönyvekben várják azt, hogy kézbe vegye valaki őket.