A Görgényi Református Egyházmegye vizitációs jegyzőkönyvei az 1803-as év második felében

Nagy Ádám-Attila: A Görgényi Református Egyházmegye vizitációs jegyzőkönyvei az 1803-as év második felében. Kolozsvár: Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet, 2021. 45 pp. Szaktanár: Buzogány Dezső.

A Görgényi Református Egyházmegye kezdeti szakasza azt mutatta be számunkra, hogy a reformációt követően a protestáns egyházak elterjedtek a vármegyékben a szászoknak köszönhetően. Az esperesség pedig az adminisztrációban segítette az egyházakat. A Görgényi Református Egyházmegye határai szinte teljesen megegyeznek a hajdani Ózdi főesperesség határaival.
A 14-15. században a magyarok és a szászok együtt fejlődtek, rengeteg templom épült ebben az időben. Több templomot is a szászoknak köszönhetnek a magyarok. A 16. században a szászok kitelepedése után több falu magyarrá és reformátusokká lett, mind például Disznajó, Magyaró, Marosfelfalu, Beresztelke, Radnótfája, Abafája, Kisfülpös, Dedrádszéplak, Köbölkút. Sajnos az egyházak között nem volt béke, sőt pártoskodás alakult ki a református, lutheránus és unitárius egyházak között. Tragikus történet pedig, hogy megritkították a lakosságot, legyilkolták a szászokat vagy elmenekültek. Helyüket magyarok vették át, aminek a következménye, hogy még több református közösség jött létre.
A 17. században a Görgényi egyházmegye függetlenné vált a Marosi egyházmegyétől. Fejlődésnek indultak a református közösségek, templomokat építettek, templomokat javítottak, harangot is állítottak. A 18. században mégjobban fejlődésnek indultak az egyházak annak ellenére, hogy Habsburg uralom alatt álltak. Több nehézséget kellett átélniük, sérelmeket szenvedtek, mint például, hogy templomaikat elvették. Mégis arról olvasunk, hogy a fejlődés nem állt meg, sőt gyarapodásnak indultak mint lélekszámban, mint a templomokat illetően. Ez a lélekszámbeli gyarapodás a 19. és 20 századokban is folytatódott, hiszen a háborúmentes időszak után ez lehetséges volt. Ebben az időszakban már tantermeket és kultúrházakat is építettek.
Szeretnék pár szót ejteni az esperesről is, aki az egyház feje, legfőbb bírója és annak vezetője volt, a lelki, az erkölcsi és anyagi javak ellenőrzője.
Az egyházmegye két legfontosabb szervezete: parciális synodus és az esperesi vizitáció. A parciális synodus szervezetnek az egyházmegye minden lelkipásztora tagja volt, ott intéztek minden egyházon belüli vitát. Az esperesi vizitáció pedig azért volt fontos, mert akkor az esperes személyesen látogatta meg az egyházmegye gyülekezeteit évente egyszer és személyesen ellenőrizte, hogy minden rendben van-e. Három fő feladata tehát: az egyházközség hitéleti, erkölcsi és anyagi ügyeit intézze és számon tartsa.

A gyakorlatban az esperesi vizitáció úgy történt, hogy a jegyzőkönyvbe mindig először azt írták le, hogy kik végezték a vizitációt, milyen tisztséget töltöttek be és mikor történt. Ha úgy gyülekezetben folytatódott a vizitáció, akkor megnevezték, hogy melyik gyülekezetben, pontosan mikor, ki volt a gyülekezet lelkésze, gondnoka, iskolamestere, esetleg az egyházfik és hitesek neveit is leírták. Majd megvizsgálták, hogy volt-e panasz a lelkész ellen vagy az iskolamester ellen. Ha volt, akkor a vizitáció határozatot hozott annak megoldására és kijavítására. Azt is megvizsgálták, hogy a gyülekezeti tagok ellen, akár egymás ellen felmerült panaszok, jelentések voltak-e.
A gyülekezeteknek anyagi állapotát is lejegyezték, hogy pontosan mennyi pénze van és mennyi van kiadva, vagy még milyen anyagi javakkal rendelkezik például búza, széna, bor.
A vizitáció még megvizsgált minden olyan fontos dolgot, amely a gyülekezet életére nézve vagy a lelkipásztor szolgálatának végzésére nézve fontos volt. Például a gyülekezeti földeket, amelyeket bérbe adtak, hogy jól végezték-e a dolgaikat, mert előfordult, hogy nem akarták megművelni, mivel kevesellték az összeget amit azért kapnak.
Ami még fontos volt egy esperesi vizitáció során az a gyülekezet épületeinek épsége, a templom, parókia, iskola, mester háza. Ezeknek állapotáról is felmérést készítettek, és amennyiben nem voltak elfogadható állapotban akkor határozat született, hogy a gondnok oldja meg, javítsa ki, építse meg. A gyülekezet egyéb ingatlanaival is ugyanez történt például erdő, föld állapotát is megvizsgálták.
Az olyan ügyeket, amiket nem tudtak a vizitáció alkalmával megoldani, vagy nem volt az esperes tiszte megoldani, a megfelelő hatóságoknak adta át például a viceispánnak, ispánnak esetleg továbbterjesztették a parciális synodusnak.