Benczédi Pál prédikációi

Benczédi Zsófia: Benczédi Pál prédikációi. Kolozsvár: Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet, 2021. 216 pp. Szaktanár: Koppándi Botond Péter.

A dolgozat megírásával az volt a célom, hogy átfogó képet adjak Benczédi Pál prédikációiról, és ezzel együtt bepillantást nyújtsak a 20. század elei világba, bemutassam annak társadalmát, az akkori egyházat, a lelkészt, annak szerepét és hivatását. A dolgozat célja volt az is, hogy Benczédi prédikációit homiletikai szempontból is megvizsgálja. A homiletika is arra ösztönzi az írót, hogy a bemutatott társadalmat sokkal jobban próbálja megérteni, azzal együtt, hogy milyen kontextusban íródott a prédikáció. A prédikációk vizsgálata után megállapíthatjuk, hogy azok egy olyan világban íródtak, amely folyamatosan fejlődik, tudománya, kultúrája egyre korszerűbbé válik, a perspektívák egyre szélesednek. Ezek a prédikációk akkor íródtak, amikor az emberek előtt új lehetőségek nyíltak meg, sokan kivándoroltak, később az embereknek szembe kellett nézniük a két világháború borzalmaival, a megkülönböztetés és az elnyomás hatalmával. Ahhoz, hogy megértsünk egy korábban írt igehirdetést, meg kell értenünk annak többszörös kontextusát. A prédikáció valójában kommunikáció, és mint ilyen, a hallgatók egy meghatározott csoportjába és a beszélő sajátos kontextusába kell helyezni.
A homiletika nézőpontjai segítettek abban, hogy az elemzés objektívebb és konkrétabb legyen. Összességében megállapítható, hogy Benczédi prédikációi időszerűek, aktuálisak és biblikusak. Az üzenet könnyen érthető, a lelkész célja könnyen meghatározható.
A tipikus Benczédi prédikáció a Bibliából választott szöveggel zárul, így kapcsolódva vissza a prédikáció kezdetéhez. A beszédek a megszokott felépítést követik: bevezetés, magyarázat és befejezés, gyakorlati alkalmazást adva a hallgatónak, hogy könnyebben megértse az üzenetet, és azt életében megvalósíthassa. Úgy gondolom, hogy ezek a prédikációk ma is inspirációt, erőt és lelkesedést adhatnak nekünk. Mindig emlékeztetnek bennünket arra, hogy nem szabad elfelejtenünk gyökereinket és céljainkat, mindig arra kell törekednünk, hogy jobbá tegyük magunkat, és ma jobbak legyünk, mint a világháborúk idején.