Az evangélium kommunikálása

Magyar Norbert: Az evangélium kommunikálása. Kolozsvár: Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet, 2021. 64 pp. Szaktanár: Kiss Jenő.

A kutatásomnak három fő fázisa volt, melyek között az összekötő kapocs az evangélium kommunikálásának koncepciója és a kifejtés lépéseit meghatározó szerkezet. A szerkezetben ugyanazt a mintát igyekeztem követni a három fejezet belső szerkezetében, mint amelyre a kutatás három fejezetének sorrendje is épült. A kutatás három lépéseinek meghatározó jellemvonását a következő három kifejezéssel írhatjuk le a legpontosabban: 1. Háttér, 2. Helyzetkép, 3. Praxis. Ennek értelmében az első fejezet az evangélium kommunikálásának történelmi hátterét vizsgálja, a második fejezet azt a helyzetképet, amelyben a koncepciót alkalmazzuk, a harmadik fejezetben pedig a koncepció gyakorlatba ültetése történik.
Az első fázis célja tehát az evangélium kommunikálása koncepciójának történelmi kontextusának feltárása. Ebben a részben a háttérre vonatkozó kérdések, hogy ki volt Ersnt Lange, akinek nevéhez köthető az evangélium kommunikálása koncepciójának bevezetése a gyakorlati teológiába, és milyen tényezők határozták meg teológiai gondolkodásának alakulását. A helyzetképre az által kérdeztünk rá, hogy ő maga milyen kérdésekre fókuszált munkássága során, milyen megfigyelései és következtetései voltak, majd praxisát is vizsgáljuk arra rákérdezve, hogy mi jellemezte egyházi gyakorlatát és milyen hatása és megítélése volt. Az első rész legfontosabb következtetéseiben Ernst Lange munkásságából a következő irányelveket emeltem ki: az egyház egyház-léte abban van, hogy másokért létezik. Az igehirdetés Lange számára azt jelenti: beszélget a hallgatóval. Az evangélium kommunikációja során történő dialógus két legfontosabb megnyilvánulása: a hallgatók szituációjának figyelembevétele; interdiszciplináris együttműködés más tudományterületekkel. Az evangélium kommunikálása nem csak szóbeli igehirdetés, hanem tevékeny odafordulás az emberekhez.
A második fázis célja annak az értelmezési keretnek a meghatározása, amelyben az Ernst Langé-tól átvett koncepciót alkalmazzuk. Az ebben a részben a háttér biztosítását az a kérdés szolgálta, hogy milyen értelemben használjuk az „evangélium” és „kommunikáció” fogalmakat. A helyzetkép leírására vonatkozó kérdés, hogy milyen sajátosságok jellemzik annak a kornak társadalmi berendezkedését és kommunikációs szokásait, amelyben alkalmazni kívánjuk a koncepciót. Végül a „praxis” kategóriához érve azt a kérdést vizsgáltuk meg, hogy milyen hermeneutika megközelítést vet fel, ha az evangéliumot kommunikációként, azaz megszólításként értelmezzük. A második fejezet legfontosabb következtetései, hogy a közösségi média megjelenése nagyon magas szintű interaktivitást tett lehetővé az online kommunikációban, és hogy az internetes felület szövegeinek egyik legfontosabb sajátossági a szóbeli kommunikációs formák sajátosságainak nagymértékű beszűrődése az írásbeli kommunikációs formákba. Tekintve, hogy a Biblia nyelvezetében is meghatározó jellemvonás a szóbeliség, üzenetének közvetítésére alkalmas közeg a szóbeliség hatása által meghatározott internetes felület.
A harmadik fázis a kutatás gyakorlati része volt, amelyben nehezebben határolhatók el egymástól a háttérrel, a helyzetképpel és praxissal kapcsolatos kérdések, mivel itt sok más területre is kiterjedt a vizsgálódás, de alapvetően ebben a részben is a háttér leírásával kezdtük az elemzést arra a kérdésekre fókuszálva, hogy milyen demográfiai adatok jellemzik a kérdőív által elért csoportot. Ezt követően a helyzetkép vizsgálata kerül előtérbe az által, hogy az internethasználati szokásokat vizsgáltuk, végül pedig a praxis elemzésére került sor, amely részben azok voltak a fő kérdések, hogy milyen vallásos tartalmakat követnek az interneten, hogyan értékelik azokat, és milyen javaslataik vannak a gyülekezetek online megnyilatkozásával kapcsolatosan. A kérdőívekre beérkezett válaszok jól példázták az elméleti részben levont következtetések megnyilvánulását a gyakorlatban. Az egyik leghasznosabb megfigyelés az interaktivitás meghatározó szerepének felismerése volt a közösségi média felületek népszerűségében, ami arra figyelmezteti a gyülekezeteket, hogy online megnyilatkozásaiban kevesebb egyirányú kommunikációra törekedjenek, és igyekezzenek nagyobb teret biztosítani a hallgatók aktív bekapcsolódására. A hallgatókkal való dialógus kialakításának egyik formája a visszajelzéseikre és javaslataikra való nyitottság, amelyben az evangélium kommunikálásnak az a tanulsága is kifejésre is jut, hogy nagyobb figyelmet kellene fektetni a hallgatói szituációra az szolgálatvégzésben.
A dolgozat témaköre olyan kutatási területen tett kezdeményezést, amelyre korábban nagyon csekély mértékben terjedt ki a magyar nyelvű teológiai szakirodalom. Rendkívül hasznosnak tartom a kommunikációtudományos kutatások figyelembevételét a gyakorlati teológiában. Kutatásom által részben Ernst Lange interdiszciplináris törekvésre való felszólításának kívántam eleget tenni és reményeim szerint a teológia és más tudományterületek hasonló együttműködése sok áldással fog járni a gyülekezeti szolgálatvégzésben.