Tábori lelkész kapcsolata a hátországgal az első világháborúban

Szász Ferenc: Tábori lelkész kapcsolata a hátországgal az első világháborúban. Kolozsvár: Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet, 2021. 90 pp. Szaktanár: Buzogány Dezső.

A dolgozat igyekszik képet alkotni nem csak a tábori lelkészi szolgálatról, hanem arról a kapcsolattartásról is, amely a katonalelkész és a hátországban maradottak között fennállt.
A téma választását megelőzte egy folyamat. Előző tanévekben lehetőségem volt Kováts Benedek, református lelkipásztor naplóinak digitalizálásában tapasztalatokat szerezni. Irataiból kiderülő színes életpályája és gazdag munkássága adott okot arra az ötletre, hogy az ő személyével és életeseményeivel kapcsolatos témát válasszak a szakdolgozathoz. Témavezető professzorom tájékoztatott, hogy Kovács Benedek az első világháborúban szolgált tábori lelkészként, illetve az Erdélyi Református Egyházkerület levéltárában megtalálhatók azok a levelek, melyeket ő küldött haza a frontról Kolozsváron tanuló diákjainak, tanítványainak. Ugyanakkor a tanítványok, illetve kolléganőjének, hozzá címzett levelei is rendelkezésre állnak. A dolgozat függelékében ezek a levelek vannak digitalizálva.
A szakirodalomból való dokumentációm során felfigyeltem arra, hogy a tábori lelkészség, mint hivatás, pontosan olyan erős példakép lehetne és kellene legyen a mai keresztyén fiatal fiúk és férfiak számára, mint teszem azt az 1848-49 magyar forradalom és szabadságharc hősei. A köztudatban mégsem él elevenen az ő képük. Különösen jó példaképként látom a tábori lelkészeket a mai teológus ifjúságnak, melynek én is tagja vagyok. A mai világban az áldozatvállalásunkat a kényelem nagymértékben hátráltatja. Áldozathozatalt sok esetben csak bizonyos feltételek mellett vagyunk hajlandók vállalni.