Az erdélyi IKE történelmének egy olyan szakaszával foglalkozunk a dolgozatban, ami egyáltalán nem volt egy könnyű időszak, hisz a két világháború közötti és a II. világháború kitörésének a kezdetét fedi az a négy és fél év, amit közelebbről megvizsgáltunk.

Dolgozatom végéhez érkezve úgy gondolom, hogy észlelhetővé vált a Te Deum laudamus kezdetű óegyházi tétel értékessége, annak teológiai mélysége, amelyet egyházunkban újra fel kellene fedezzünk. A munkám célkitűzése a Te Deum műfajának bemutatása, az abban rejlő teológiai vonatkozások ismertetése, illetve áthagyományozódásának módja a protestáns egyházakba – kitérve a magyar nyelvű reformátusok liturgikus használtára és néhány olyan alkalom felsorakoztatása, amelyen ez értékes óegyházi tétel szavain keresztül adtak hálát a Mindenhatónak.

Összegzésként azt mondhatom, hogy hála legyen Istennek, hogy végigvezetett ennek a dolgozatnak a megírásán. Úgy gondolom, hogy egy kikerekedett szép dolgozatot sikerült megírnom. Elégedett vagyok a munkámmal és hálás vagyok, hogy erről a témáról tudtam írni. Egy szép kerek összképet kaptam a dolgozatom megírása alatt a vizitációról, sikerült átlátnom ennek a gyakorlatnak a rendszerét és hasznát, most már bele tudom helyezni az egyházi rendszerbe és rendkívül hasznosnak tartom. Remélem, hogy aki elolvassa ezt a dolgozatot az is hasonlóképpen fog vélekedni a vizitációról.

Egy olyan államban, amelyben egyszerre több nép és különböző felekezetek élnek meg egymás mellett az élet nem lehet konfliktusmentes. De a különböző népek és nemzetek nemcsak elszenvedik a másik szomszédságát, hanem tanulnak egymástól, kisegítik egymást. A dolgozatom megírásával célom az volt, hogy betekintést adhassak az olvasónak Erdély vallási életéről a 17. századból, még pontosabban ismertessem a román reformációt és annak történetírását.