Vallásunk a történelemben

Történelme csak annak van, ami alapjában egységes. Amikor a keresztyénség történelméről beszélünk, öntudatosan vagy öntudatlanúl, de benne is mindig egységet teszünk föl. Ez az egység más nem lehet, mint a szellem egysége. Keresztyén egyházak; felekezetek és vallásos társaságok, keresztyén tanok és keresztyén szertartások történeteit pusztán külön-külön, egymástól elszigetelten, vagy legföljebb csak külsőséges, időrendi összefüggésben tanulmányozva, magának a keresztyénségnek fejlődéséről soha nem tudnánk képet alkotni magunknak. Ma meg, a keresztyénségnek nemzetek és hitvallások szerint százfelé tagolt állapotában egyenesen kétségbe kellene esnünk ez állapot történelmi megértésének lehetősége felől, ha csak a külsőhöz tapadnánk. De a mélyebben néző szemnek észre kell vennie, hogy ez a sokféleség, akármily mélyen rejlő okai vannak, nem hat le magának a keresztyénségnek gyökeréig. Ez a gyökér ma is egy. A keresztyénség megannyi, egymástól oly különböző, sőt egymással többé-kevésbbé éles ellentétben álló történelmi alakulatát alapjában ma is ugyanaz az életerő: Jézus Krisztusnak lelke, a történelmi hatóerővé vált Szentlélek élteti és táplálja. Ez adja meg a tudományos lehetőségét annak, hogy a keresztyénségnek — mint ilyennek, mint egységnek — történelmi fejlődéséről beszélhessünk.