A Zsoltárok könyve irodalmi alkotás, amelyben az irodalom a maga módszereit, metodikáját, formáját és stiláris jellegzetességeit kínálja fel a formán és sablonon túlmutató lényeg, a hit kifejezésére és annak esztétikai megfogalmazására. Jelen tanulmány ezzel a felkínált irodalmi jellegzetességgel és sajáttal akar foglalkozni, tehát a zsoltárok irodalomtörténetével, azokkal a kérdésekkel, amelyek felvetődnek valamely irodalmi alkotás műelemzése során, de főleg a prédikációra néző exegézis keretében.
Az ilyenszerű izagógikai vizsgálat részekre bontja és érthetővé teszi a műfaji ruhát, amelybe a gondolat beleöltözik a közlés pillanatában, feltárja azt az epikai hátteret, amely legyen történelmi esemény, vagy kultuszi momentum, érthetővé teszi az epikából a lírába való átlépést és a lehetőségekhez mérten időrendi sorrendbe állítja azokat az eseménytöredékeket, amelyek célt szabtak a lírai megfogalmazás számára. Ilyenképp a dolgozatban a vizsgálat tárgyává tesszük a gyűjtemény nevét, szerkezetét, az egyes részgyűjtemények kanonikus helyét és a keletkezési kort.