Repository index

Dolgozatom nemcsak az akkori jegyzőkönyvek átírt részét tartalmazza, hanem egy bevezető tanulmányt is az adott korról, ezért három részből áll. Az első részben a Marosi Egyházmegye történetét vázolom fel, figyelembe véve annak kialakulását, rendezését valamint fennmaradását. A második a katolikus részről érkező visszaszorítási kísérletekről és ezeknek hatásáról szeretnék referálni. A harmadik részben pedig a feldolgozott jegyzőkönyveket próbáltam rendszerezni, kategorizálni, melynek elvégzése nélkül talán az olvasó, vagy kutató sokkal nehezebben értené meg az akkori református egyházban megjelenő problémákat.

A dolgozat során lehetőségem nyílt, hogy külön megvizsgáljam az egyházmegye kialakulását és további történetét is. Furcsa volt előttem az a kettős helyzet, amiben az egyházmegye élt, tudniillik, hogy egyszerre két egyházkerület fennhatósága alá tartozott.

A nézetkülönbségek, a fogalmak tisztázatlansága, az eltérő vélemények olykor olyan nagy vitát idézhetnek elő, olyannyira, hogy azoknak hatását még évszázadokkal később is érezhetjük. Ez történt Augustinus és Pelagius esetében is. Augustinus életét a folyamatos keresés jellemzi, a tévedések és érzelmi zűrzavarok halmazán keresztülverekedve magát, találja meg a helyes utat. Pelagius életét viszont kezdettől fogva a mély kegyesség határozza meg, amelyben nincs helye sem a tévedéseknek, sem pedig az érzelmi zűrzavaroknak. Ez pedig már előrejelzi a kettejük közötti összecsapást.

Régóta foglalkoztatott az a kérdés, hogy, hogyan is zajlott az egyház élete a 18. században. Milyen problémákkal is kellett megküzdjön az akkori egyház és az akkori
lelkipásztor. Az 1787-1789-es vizitációs jegyzőkönyv feldolgozásával hiteles kép tárul elénk az egyház dolgairól: hitélete, erkölcsi problémák, anyagi ügyek és fegyelmi kérdések.