Repository index

Grid view | Table view

Search for anything in the search bar above, including full content of all documents. Use " " for expressions and use the faceted search filters to narrow the search results. Private documents (like thesis files) will only display a snippet of the search results.

Displaying 1 - 9 of 9 results.
PublicationTorkos Ákos József20231164Pages: 412--414

ThesisTorkos Ákos József2023Pages: 85Supervisor: Kolumbán Vilmos József

The General Synod of 1820 is the subject of my Master's thesis. I believe that the topic and the sources it reveals are indispensable for the research of the Transylvanian Reformed Church history. I will start from the life of the church in the 19th century and move towards the source that I have uncovered. In the excavated source, points appear which are connected with the liturgical history, the history of the order, and the rules and customs of burial. A slice of this will be presented and unpacked in this essay. The information and the improved readability of the record will be useful for all those who wish to enrich their knowledge of church history.

PublicationSimon Attila20221155Pages: 533--546

Ez a tanulmány Kálvin hatalmas írott hagyatékának csupán egyik szelete alapján vizsgálja, hogy a reformátor miként használta az örök élet és a halál fogalmát. A zsoltárok könyvéhez és a János evangéliumához írt kommentárja, valamint levelezései jól érzékeltetik, hogy az Isten által teremtett embernek milyen változásokon kell átesnie, hogy a halállal való szembenézés súlyos próbájában az örök élet reménysége tudjon enyhülést és segítséget nyújtani számára. Kálvin biztos talajon áll az örök élet és az örök halál állapota tekintetében, viszont az eszkhatológiai kérdések tekintetében hol magabiztosan fogalmazza meg állításait, hol pedig elbizonytalanodva vallja be: nem bizonyos abban, hogy magyarázata megfelel Krisztus szavainak.

PublicationOláh Róbert20221153Pages: 355--362

ThesisTorkos Ákos József2021Pages: 49Supervisor: Buzogány Dezső

A dolgozatomat három nagy egységre osztottam fel. Az első részben azt kort mutattam be, ahol Mária Terézia uralkodásának végével kezdve, milyen fontos események történek a protestáns felekezetekre nézve. Ilyen volt az 1791. országgyűlés is, ahol a két protestáns felkezet a protestánsok és katolikusok is egymásnak feszültek, az áttérés és a vegyes házasságok kapcsán. A második részben ismertettem a Görgényi Egyházmegyét, szervezetét és megalakulását. A harmadik részben pedig az átírt jegyzőkönyvet veszem górcső alá. Bemutatom elsősorban, hogy miként működött a vizitáció a Görgényi Egyházmegyében.

PublicationSimon Attila20191123Pages: 229--243

Ez a rövid tanulmány a siratóénekek rendszerezése és formai kapcsolatuk tekintetében fogalmazott meg néhány észrevételt. A siratóénekek mint a gyász kifejezési formái, ha nem is jelentős mértékben, de egyaránt megtalálhatóak az Ószövetség történeti, prófétai és tanítói könyveiben, tehát szorosan hozzátartoznak az ószövetségi zsidó nép történelméhez. Az általunk használt kutatási eredmények a következőre engednek következtetni a qínáh-strófával kapcsolatban: az ószövetségi irodalomban megtalálható két dávidi gyászének nem szolgáltat példát arra, hogy a siratóénekek formái a korábbi keletkezésű gyászénekek formáit követik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a qínáh-strófának prófétai irodalomban való használata nem a zsidó gyászénekek formájára vezethető vissza, csupán azt, hogy ezt az Ószövetség anyagából egyértelműen nem lehet kimutatni.

PublicationOláh Róbert20191125Pages: 567--580

Az elmúlt évtizedekben megnőtt az érdeklődés a kora újkori református identitás alkotóelemei iránt. Kevesebb figyelem fordult az „önelnevezés” irányába. Meghatározó volt ifjabb Révész Imre (1889–1967) 1934-ben megjelent tanulmánya, amely bemutatta, hogy idővel miként lett az egyháztörténeti hagyományokon alapuló eretnekbélyegből karakteres nemzeti vonással rendelkező értékjelző. A szerző a református egyházak között kivételként határozta meg a magyarországi gyakorlatot, ahol a felekezet (nem hivatalosan) önmagára is alkalmazta a Kálvin nevéből képzett, eredetileg negatív jelzőt. Korábban teológusaink kifejezetten tiltakoztak ellene, és helyette a „keresztyén”, a „helvét hitvallású”, az „evangelicus” és az „ortodoxa reformata” elnevezéseket használták. Ezúttal a „kálvinista” jelzőt tesszük a vizsgálat tárgyává a 17. századi református teológiai szövegekben.