Repository index

Az Erdélyi Református Egyház 16–17. századi szerkezete sok hasonlóságot mutatott a nyugat-európai református egyházi modellel, amelynek intézményei – a presbitérium kivételével – már a 16. század közepén létrejöttek Erdélyben. A presbitériumok felállításának elmaradását főként az magyarázza, hogy az erdélyi az erdélyi társadalom nem a polgári demokráciára épült, egy meglehetősen feudalista rendszerre, következésképpen a társadalom alsó rétegei nem befolyásolhatták sem a helyi közösségek, sem pedig az ország irányítását. Ezért a presbitériumot mint nyugati demokratikus egyházi intézményt nem lehetett beépíteni egyházi kormányzatba. Így az egyházi kormányzat legalacsonyabb szintje a classis vagy dékánság (synodus specificis) zsinata volt, amelyet a dékán (nyugaton: felügyelő) vezetett.

A Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet (KPTI) Kutatóközpontjának most megjelent kötetét a hatvanötödik életévét betöltött dr. Rezi Elek teológiai tanárnak ajánljuk.

A dolgozatom kapcsán sikerült feltárni azokat a célokat, indokokat és eseményeket, amelyek segítettek megérteni a negyedik keresztes hadjárat lényegét. Maga a háború nemes cél érdekében tört ki, hiszen a kereszténység születésének a helyét, a Szentföldet fel kellett szabadítani az arab fennhatóság alól. Kezdetben a hadjáratok valóban sikeresek voltak. Azonban az idő elteltével felszínre kerültek olyan törekvések, melyek más irányba terelték az eseményeket és a lényeget. Ha visszatekintünk az eseményekre, akkor megállapíthatjuk, hogy békésen is meg lehetett volna oldani a problémát. Gondoljunk csak Oroszlánszívű Richárd és Szaladin egyezségére, amely békét biztosított. A hadjáratok azért nem jártak sikerrel, mert önös érdekek kerültek előtérbe: hatalom és meggazdagodás bármi áron. A keresztes háborúk lényegét leginkább Jeremiás próféta szavaival tudnám összefoglalni: „... esengve várakoztunk olyan népre, amely nem szabadított meg.” (Siralmak 4,17)