Repository index

Prófétánknak sem látomásai, sem elragadtatásai nincsenek, sem egyáltalán valami extaticus jelenségek nála nem észlelhető. Annál mélyebb elmerülés azonban Jahveh érzelmeibe. És Ámós mellé, aki Jahveh megközelíthetetlen szentségét és hatalmát, mindeneken diadalmaskodó igazságosságát hirdette megrázó érővel, érdekesen sorakozik Hóséa, aki viszont Jahveh gondviselő, nevelő, fáradhatatlanul küzködő szerelmébe mélyed el, annak fényénél ítéli meg népe helyzetét és hirdeti neki Jahveh ítéletét; és végül annak végleges diadaláról csillan fel előtte egyszer egy sejtelmes reménysugár.

Az Apokalypsis a világ- és egyháztörténet folyásáról vagy épen a mai világháborúról nem beszél. A könyvnek legnagyobb része inkább az őskereszténység történetével és lelki világával foglalkozik, m int a messze jövővel. Egyáltalában a könyv sokkal reálisabb, józanabb és kevésbé fantasztikus, mint az exegézisben járatlan világi és papi közönség hiszi. Lehet, hogy ennek megállapítása sokat levon a könyv érdekességéből a képzelődésre és miszticizmusra hajló emberek szemében, de annál jobban növeli annak értékét és érdekességét a komoly tudomány előtt.

Ha valaki megpróbálná a reformátusok egyetemességének vallási életét egyénenként elemezni, hát a holtak imádásától kezdve a legmagasabb fejlődési fokig minden régi és új vallás elemeit mind megtalálná benne. De így van ez a bibliával is. És épen ez az, ami lehetővé teszi nemcsak azt, hogy a mi vallásunkat visszavigyük a zsidó vallásra, hanem azt is, hogy a zsidó vallást és annak elődjét, Izráel vallását is visszavihessük a maga legkezdetlegesebb eredeteire.

Megjelent az Ünnepnapok első számában.

Tartalomjegyzék:

1. Megnyitó beszéd
2. A hit
3. Az üdvélet
4. A megtérés
5. Az újjászületés
6. A megdicsőülés
7. A feltámadás
8. A praedestinatió
9. A keresztyén programm

Kecskeméthy István: A keresztyénség rendeltetése. Máté 4, 1–11.
Kenessey Béla: A keresztyénség eszménye. Máté 17, 1–9.
Ravasz László: A keresztyénség szelleme. Lukács 11, 14–26.
Révész Imre:A keresztyénség eredményei. János 6, 1–15.
Nagy Károly: A keresztyénség dicsősége. János 8, 46–59.

Történelme csak annak van, ami alapjában egységes. Amikor a keresztyénség történelméről beszélünk, öntudatosan vagy öntudatlanúl, de benne is mindig egységet teszünk föl. Ez az egység más nem lehet, mint a szellem egysége. Keresztyén egyházak; felekezetek és vallásos társaságok, keresztyén tanok és keresztyén szertartások történeteit pusztán külön-külön, egymástól elszigetelten, vagy legföljebb csak külsőséges, időrendi összefüggésben tanulmányozva, magának a keresztyénségnek fejlődéséről soha nem tudnánk képet alkotni magunknak. Ma meg, a keresztyénségnek nemzetek és hitvallások szerint százfelé tagolt állapotában egyenesen kétségbe kellene esnünk ez állapot történelmi megértésének lehetősége felől, ha csak a külsőhöz tapadnánk. De a mélyebben néző szemnek észre kell vennie, hogy ez a sokféleség, akármily mélyen rejlő okai vannak, nem hat le magának a keresztyénségnek gyökeréig. Ez a gyökér ma is egy.

Az a kérdés, mellyel foglalkozni akarunk, a modern nevelés egyik legnagyobb kérdése. Talán épen azért úgy elméletében, mint gyakorlatában a legellentétesebb nézetek és gyakorlatok merülnek fel. Mindenkinek van «elmélete» vagy, ha az nincs, azt pótló «tapasztalata» az ifjúság gondozásának módszerére, s ennek a sok, egymást váltogató, de összefüggéstelen véleménynek tulajdonitható, hogy a dolog nincs megoldva. Magának az ifjúsági munkának vagy az ifjúság gondozásának célját is ellentétesen jelölik ki az erre irányuló mozgalmak. Az egyházak vallásos irányban foglalkoznak az ifjúsággal; az értelmi nevelés az ifjúság különböző rétegeinél különbözőkép nyilvánul.

Amerikában az ottani nagy protestáns egyházak, a methodista, baptista, református, lutheránus és anglikán egyházak köréből indult ki.

Egyházunk lelki és szervezetbeli újjászületésének érdekében jogos mindenkor, sőt kötelesség a régi elavult rendet felforgatni és ujjal cserélni fel. S ha megtették ezt már kivétel nélkül a világ összes kálvinista egyházai, miért vonnánk ki annak megtétele alól magunkat éppen mi, romániai magyar reformátusok, holott ez nálunk fajunk és egyházunk legfontosabb életkérdése.