Repository index

A Marosi Református Egyházmegye szinte a magyarok keresztyénné válása óta létezett. A reformáció idején két katolikus főegyházmegye területére terjeszkedett ki. Miután egy kisebb része levált, Marosszék szinte teljes lakosságának hirdette a protestáns szellemiségben az evangéliumot. A jelenlegi dolgozat azoknak szól, akik bepillantást szeretnének nyerni az erdélyi református egyház XIX. századi mindennapjaiba. Célom, hogy az olvasóval először megismertessem a Marosi Református Egyházmegye múltját. Az egyházmegye megalakulásának megismerése után megfigyeljük, hogy milyen rendszer uralkodott a XVIII-XIX. századi egyházmegyében. Ezt követően megvizsgáljuk, hogy mit jelentett az esperesi vizitáció és ki volt az esperes a XIX. században. Végül az 1821-es vizitációs jegyzőkönyvek segítségével hű képet kapunk egyes gyülekezetek örömeiről és nehézségeiről.

A pontos és részletes jegyzőkönyveknek köszönhetően megismerhetjük a Székelykocsárdi Református Egyházközség háború utáni helyzetét.

A dolgozatom fejezeteiben azokat a tényeket, problémákat, akadályokat ismeretem, amelyekkel a fűrészmezei gyülekezet és a lelkész kellett megküzdjön. Ilyenek a pénz hiánya, a lelkészi lakás rossz állapota és az előző lelkész hanyagsága. Azonban úgy a gyülekezet, mint a lelkész e viharos időkben példát mutattak: a hitben, az összetartozásban, a szeretetben, és az Isten iránti engedelmességben. A célom az volt e dolgozat megírásával, hogy ismertessem azt, hogy egy gyülekezet mennyi nyomorúságot, nehézséget elviselt és még ma is él, még ma is egy élő és virágzó gyülekezet. Mindezek az események lefolyása a gyülekezet és a lelkész hozzáállása és törődése példaértékűek kell, hogy legyenek számunkra.