Repozitórium index

Dolgozatom tárgyát az Újszövetség azon női szereplői képezik, akik valamilyen formában gyülekezeti szolgálatot töltöttek be, illetve olyan megnevezések társulnak nevük mellé, amelyek gyülekezeti szolgálatra utalhatnak.

Majd kétszázötven esztendővel ezelőtt élt eleink egyházi életének egy szeletét igyekeztem szemügyre venni. Ez a szelet a Görgényi egyházmegye életének 1763-től 1765-ig terjedő időszakát jelenti. Célom az adatok összesítése, a tények felsorolása volt, ami talán segítséget nyújthat abban a kutatómunkában, ami ennek a kornak a feltárására törekszik. Tanulmányom az esperesi vizitációk fennmaradt jegyzőkönyveiből kiolvasható adatokra támaszkodik. Ezek a kéziratok – természetesen – kéziratban maradtak ránk, ezért első feladatom ezek nyomtatott írásba való átírása volt. A kutatási időszak legnagyobb részét ez a munkaszakasz adta. Ezután következhetett a jegyzőkönyvek megismerése, az adatok összesítése és egymás mellé helyezése.

A bevezető részben betekintést nyerhettünk az I. században élő nők helyzetébe, így láthattuk, hogy életmódjuk eltérő volt a különböző országokban, tartományokban. Általános következtetésként azonban levonható az, hogy a férfi jellemétől megkülönböztetett, alacsonyabb státuszt tölthettek be, s így kevesebb joggal rendelkeztek. A második részben azokra az igeversek megvizsgálására került sor, amelyeket Pál apostol és az 1Tim szerzője intézett két különböző gyülekezethez, s amelyekben hallgatásra inti az asszonyokat. A gyülekezetek helyzetét, valamint a kutatók magyarázatát összevetve az 1Kor 14,33–35-tel azzal a magyarázattal értek egyet, miszerint a nők kíváncsi természete, fecsegő beszéde zavarta a gyülekezeti alkalmak rendjét, s így akadályozta az ige magyarázatát. A másik fontos ok, amelyre az apostol már korábban is utal a nyelveken szólás kapcsán, az az „avatatlanok” megbotránkoztatása.