Szakdolgozatok

A dolgozat 18-25 év közötti fiatal felnőttek gyülekezetbe történő integrálásának gyülekezetpedagógiai lehetőségeit vizsgálja a Somlyói egyházmegye református gyülekezeteiben. A kutatás középpontjában annak feltárása áll, hogy a kortárs társadalmi, pszichológiai és lelki folyamatok miként befolyásolják a fiatal felnőttek egyházi közösségekhez való viszonyát, valamint milyen lelkipásztori és katechetikai eszközök segíthetik elő e korosztály aktív gyülekezeti elköteleződését és jelenlétét. A dolgozat első része ekléziológiai alapvetést nyújt, amelyben az egyház fogalma, küldetése és a gyülekezet közösségi szerepe kerül bemutatásra a református teológiai megközelítésben. Ezt követően a fiatal felnőttek, mint társadalmi csoport sajátosságainak az elemzése történik meg, különös tekintettel a Z és Alfa generáció élethelyzetére, identitáskeresésére, valamint a kapunyitási pánik és az elköteleződés nehézségeinek kérdésére.

A dolgozat a kolozsvári Vallásszabadság Házában 2018-ban megnyílt kiállításon bemutatott unitárius klenódiumokat vizsgálja, különös tekintettel azok provenienciájára és történeti hátterére. A kutatás a kiállított 65 urasztali edény egyháztörténeti elemzésére épül, elsősorban püspöki és esperesi vizitációs jegyzőkönyvek, valamint egyéb kéziratos egyházi források felhasználásával. A források lehetővé teszik a klenódiumok legkorábbi említéseinek, egyházközségekbe kerülésük időpontjának és körülményeinek feltárását. Mivel a tárgyak 29 unitárius egyházközségből származnak, vizsgálatuk egyúttal betekintést nyújt e közösségek történetébe is. A klenódiumok története ugyanis szorosan összefonódik az őket használó közösségek múltjával. A dolgozat célja az unitárius klenódiumok történetének és provenienciájának átfogó feldolgozása, amely hiánypótló vállalkozás az unitárius egyháztörténeti kutatásban.

A licenciátusi dolgozat a Z generációhoz tartozó fiatal férfiak értékválságát vizsgálja társadalomszociológiai, pszichológiai és gyakorlati teológiai szempontból. A kutatás feltárja, miért szenvednek a 1995–2009 között született fiatal férfiak soha nem látott mentális egészségválságban, amely depressziót, szorongást, céltalanságot és a valós világtól való visszavonulást eredményez. A dolgozat Steigervald Krisztián generációkutatására, valamint Jonathan Haidt munkáira támaszkodva elemzi a digitális bennszülöttség következményeit: az okostelefon-függőséget, alvászavart, figyelemfragmentációt, a közösségi média és videojátékok káros hatásait, a pornográfia szerepét, valamint a „harmadik terek” eltűnését. Rámutat a férfiak hosszú hanyatlására az oktatásban, a „failure to launch” jelenségre és a kockázatvállalás csökkenésére. A dolgozat értelmezi az érték fogalmát, bírálja a posztmodern relativizmust, és abszolút erkölcsi mércét a keresztény világnézetben azonosít.

A dolgozat összefoglalja egy 20. században élt erdélyi református lelkipásztor életét, aki magyar fennhatóság alatt született, román kormányzás alatt élt. Hadiárvaként nőtt fel, majd a teológiát választva a lelkészi szolgálat irányába indul. Szolgálatának leghosszabb idejét az Arad megyei Pankotán töltötte, de szolgált segédlelkészként Szalárdon és Nagyszalontán, illetve helyettes lelkészként volt nyugdíjazása előtt Bősházán. Vallási tevékenysége miatt, 20 év börtönre és kényszermunkára ítélték, végül korábban szabadult egy kegyelmi rendeletnek köszönhetően. Beszámolóiból látszik, hogy az Isten iránti szeretet volt mozgatórugója annak az elszánt törekvésének, hogy mindenkinek megossza az evangéliumot. Az alapján, amit a fennmaradt iratokból láthatunk, úgy tűnik, ő valóban szerette még az ellenségeit is. A dolgozat forrásai közül az egyik legkülönlegesebb a Szilágyi Sándor önéletrajza, amiben a börtön utáni évei tapasztalatait írta le.

Jelen dolgozat a 14-16 éves korosztály egyházképét és egyházhoz való viszonyulását vizsgálja a Krasznai Református Egyházközség fiataljain keresztül. A kutatást aktuálissá teszi, hogy ez a serdülőkori generáció alkotja a gyülekezet jelenét és jövőbeni aktív tagságát, ugyanakkor ebben az életszakaszban a legintenzívebb az énkeresés és a közösségtől való részbeni eltávolodás. A dolgozat két főbb részből tevődik össze, elméleti és gyakorlati rész. Az elméleti rész tisztázza az egyház teológiai fogalmát a hitvallások, illetve statútum tükrében, valamint elemzi a serdülőkori pszichológiai sajátosságait és a kor vallásos nevelésének lehetőségeit. A gyakorlati rész bemutatja a gyülekezet által felkínált sokrétű programokat, ismertetve azok sajátosságait és menetét, illetve a fiatalok válaszait.

Jeremiás próféta könyve négy konszenzusosan elfogadott látomást tartalmaz: 1,11–12; 1,13–16; 24,1–14; 38,21–23. A dolgozat a megnevezett látomások eredetét, szerkezetét, illetve értelmezési lehetőségeit vizsgálja, különös figyelmet fordítva a látomásra utaló elemek azonosítására és elemzésére. A könyvben további szövegegységek figyelhetők meg, amelyek látomásra utaló elemeket tartalmaznak, ilyen szakaszok: 4,23–28; 11,18–23; 13,1–11; 25,15–38; 23,19–20/30,23–24; 4,13–18. A dolgozatban ezen vitatott szövegegységeket is vizsgálom, mely során összegzem a kutatók álláspontját a szövegegységek műfaji meghatározására és értelmezési lehetőségeire vonatkozóan. Így átláthatóvá válik, hogy milyen elemek alapján merül fel annak a lehetősége, hogy ezek a szövegek látomásként értelmezhetők, valamint, hogy milyen érvek szólnak ennek elvetése mellett. A dolgozat zárása a konszenzusosan elfogadott látomások vizsgálata alapján készített szintézist tartalmazza.

A dolgozat hat egyházközség összeírásait foglalja magába és dolgozza fel: Mezőmadaras, Mezősámsond, Mezőkölpény, Székelykövesd, Mezőfele és Mezőcsávás. Az összeírások a Marosi Református Egyházmegye legrégebbi matriculájából, 1687–ből valók. A dolgozat a Marosi Református Egyházmegye kialakulásának ismertetőjével kezdődik, kitérve a reformáció térségbeli elterjedésére, valamint az adott korszak egyházi és társadalmi viszonyaira. Ezt követően rövid áttekintés olvasható a vizsgált egyházközségek múltjáról és történeti hátteréről. A források elemzése feltárja az egyes gyülekezetek gazdasági helyzetét, illetve vagyoni viszonyát. Tudomást szerezhetünk az egyházközségek tulajdonában lévő ingatlanokról, földterületekről, valamint az egyházi használatban álló tárgyakról, köztük az úrasztali edényekről, textíliákról és könyvekről. A dokumentumok emellett információt szolgáltatnak a jobbágyok helyzetéről, az általános adományozásról, továbbá a lelkészek és tanítók jövedelmi forrásairól.

Az újszövetségi szövegkritikában széles körű konszenzus alakult ki arra vonatkozóan, hogy a Márk rövidebb záradék, a Jézus agóniájáról szóló jelenet (Lk 22:43–44) és a parázna asszony története (Jn 7:53–8:11) eredetileg nem tartoztak az evangéliumok szövegéhez. A mögöttük meghúzódó hagyományok korai eredete miatt viszont a görög Újszövetség legújabb kritikai kiadásai a főszövegben közlik ezeket. Jelen dolgozat e korai hagyományok vizsgálata alapján amellett érvel, hogy (1) a Márk evangéliumát lezáró conclusio brevior a jelenleg ismert legkorábbi ólatin fordítás forrásszövegének részeként, (2) az Agonia Christi a „nyugati szöveg” gnosztikus-ellenes polémiájaként, (3) a Pericope Adulterae pedig a Vulgata görög mintapéldányainak novatianista-ellenes vitabeszédjeként került be az evangéliumok szövegébe.

Dolgozatomban az Ottományi Református Egyházközség újkori működését mutatom be. Már jóval korábban is találunk adatokat az egyházközségről illetve a településről, de a legtöbb információ az újkorból származik. Ebben a dolgozatban a fő szempont a XVIII és XIX századok történései. Szó esik egyházfegyelmi ügyekről, államhatóságoknak való engedelmességről, illetve presbitériumi határozatokról, amik a korábbi századokban nem voltak fellelhetőek az Ottományi Református Egyházközség történetében. A dolgozatom felosztása szempontjából 4 részre térek ki a téma tárgyalását követően. A dolgozatom első részében Ottományról, mint településtörténeti, földrajzi, régészeti, és eredettörténeti szempontból írok és fogalmazok. Szükséges látnunk azt, hogy honnan is indult tulajdonképpen Ottománynak, mint településnek a kezdete. Dolgozatom második részében a középkori, és a reformáció korabeli eseményeket illetve helyi lelkészek, területi szempontból befolyásoló hatással bíró személyekről tárgyalok.

„A magiszteri dolgozat a New Age és a posztmodernizmus ego-fogalmát vizsgálja, megmérve azokat a történelmi keresztyénség és az evangélium mérlegén. A kutatás során a szerző feltárja a modern én kialakulásának folyamatát, fókuszba állítva azt a szellemi fordulatot, amellyel az ember a külső isteni rendhez való igazodást felcserélte a befelé forduló, autonóm önmegalkotással. A dolgozat kritikai elemzés alá vonja a posztmodernizmus dekonstruált, folyékony én-képét, valamint a New Age pszichologizált, önistenítő egoját. A munka teológiai és dogmatikai módszertannal – a Szentírásra és a reformátori hitvallásokra építve – ütközteti e kortárs szekuláris emberképeket a biblikus metanarratívával. A kutatás végkövetkeztetése szerint az ember igazi méltóságát és stabilitását nem a végtelen emberi autonómiában, hanem kizárólag a Teremtővel helyreállított, Krisztusban megváltott és megszentelt identitásban képes megtalálni.”

A dolgozat Laborfalvi Berde Mózsa 19. századi unitárius alapítványtevő emlékezetét és a személye köré épült kultuszát vizsgálja. Bár Berde kortársai körében szigorú és takarékos életmódjáról volt ismert, hatalmas vagyonának az egyházra – elsősorban oktatási célokra – történő hagyományozása mély intézményi tiszteletet váltott ki. A kutatás gerincét az 1899 és 2025 között elhangzott, a Berde-serleggel mondott főtanácsi emlékbeszédek elemzése adja. A dolgozat bemutatja, hogyan formálták ezek a retorikai megnyilvánulások Berde alakját a közösség erkölcsi iránytűjévé, felruházva őt az önfeláldozás és a hivatástudat eszményeivel. A narratívák az idő múlásával, különösen az 1921-es romániai földreformot követő vagyonvesztés után, átalakultak: a hangsúly a nemzetépítésről és a materiális örökségről a szellemi és morális példamutatásra helyeződött át.

A dolgozatom elsődleges célja, hogy felmérjem, a különböző rehabilitációs központokban végzett kutatásaim során megkérdezett, szenvedélybetegséggel küzdő alanyok istenképe milyen módon és milyen irányba változott a rehabilitáció során. Emellett azt is vizsgáltam, hogy amennyiben valós változás történik, az milyen hatással van az alany terápiájára, különösen az absztinencia szempontjából. Ennek megválaszolása céljából, az istenkép komplexitását szem előtt tartva, 21 interjút végeztem. A vizsgálat középpontjában a gyermekkori istenkép, a családi és vallási szocializáció, a szenvedélybetegség aktív időszakában megjelenő istenkép-változások, valamint a rehabilitáció során formálódó új istenkép állt. A kutatás arra is rákérdezett, hogy milyen tevékenységek, élmények és intézményes tanítások járultak hozzá ehhez a változáshoz.

A dolgozat a szadduceusok és a Jézus közötti konfrontációkat vizsgálja. Kutatásom során előbb összesítem a különböző forrásokból vett adatokat, megvizsgálva Josephus Flavius releváns műveit, az újszövetségi előfordulásukat valamint a rabbinikus irodalom róluk szóló részeit. Az ebből vett adatokat összegezzem, majd ezek alapján egy átfogó képet igyekszem alkotni a szadduceusok csoportjáról.

A dolgozat fő részében pedig négy releváns újszövetségi történetben, vizsgálom a Jézus és szadduceusok közötti konfrontációk teológiai hangsúlyait, és az egyes konfrontációk után ekkleziológiai kitekintést teszek. A történeti teológiai vetülete minden esetben bemutatja Jézus helyes ige-értelmezését és azt, hogy hogyan kerül szellemi fölénybe a szadduceusok provokatív kérdéseire. Az ekkleziológiai kitekintések pedig arra világítanak rá, hogy a történetek mennyire húsbavágóak és relevánsak napjainkban is.

Az újszövetségi szövegkritikában széles körű konszenzus alakult ki arra vonatkozóan, hogy a márki rövidebb záradék, a Jézus agóniájáról szóló jelenet (Lk 22:43–44) és a parázna asszony története (Jn 7:53–8:11) eredetileg nem tartoztak az evangéliumok szövegéhez. A mögöttük meghúzódó hagyományok korai eredete miatt viszont a görög Újszövetség legújabb kritikai kiadásai a főszövegben közlik ezeket. Jelen dolgozat e korai hagyományok vizsgálata alapján amellett érvel, hogy (1) a Márk evangéliumát lezáró conclusio brevior a jelenleg ismert legkorábbi ólatin fordítás forrásszövegének részeként, (2) az Agonia Christi a „nyugati szöveg” gnosztikus-ellenes polémiájaként, (3) a Pericope Adulterae pedig a Vulgata görög mintapéldányainak novatianista-ellenes vitabeszédjeként került be az evangéliumok szövegébe.

A dolgozat Leibniz Teodiceájának központi kérdését, a rossz és az isteni tökéletesség összeegyeztethetőségét vizsgálja. A kutatás bemutatja, miként kapcsolódik egymáshoz a metafizikai, fizikai és erkölcsi rossz, valamint Isten jósága, mindenhatósága, mindentudása és gondviselése. Kiemelt figyelmet kap a lehetséges világok elmélete és az a tétel, amely szerint Isten a lehetséges világok közül a legjobbat választotta. A dolgozat elemzi továbbá az isteni előrelátás és az emberi szabadság viszonyát, különösen a bizonyosság és a szükségszerűség, illetve a meghatározottság és a kényszer megkülönböztetését. Leibniz szerint az emberi cselekedet akkor is lehet szabad, ha vannak meghatározó okai, amennyiben saját akaratából és belső indítékaiból fakad. A vizsgálat végső következtetése szerint Leibniz rendszere koherensen igyekszik megőrizni Isten jóságát, az emberi felelősséget és a gondviselés fogalmát, de a konkrét szenvedés problémáját nem oldja fel teljesen.

Az ókori közel-keleti és egyiptomi írnoki családok apa-fia konstrukcióját számos szövegemlék megőrzte. Izraelben is jelen lehetett, amely különösen a sáfánida család tevékenységében rekonstruálható és a források alapján a deuteronomista kör magját képezte. E család főképp a jósiási reformot elbeszélő szövegekben lép fel (2Kir 22–25; 2Krón 34–36). Jeremiás könyvének kronológiai kerete egybeesik Jósiás uralkodásának és Júda végnapjainak idejével (Jer 1,1–3). A történelmi időszak mellett Jeremiás könyvében megjelennek olyan nevek, amelyek a sáfánida családhoz tartoznak, méghozzá sokkal nagyobb gyakorisággal, mint a reformmozgalom szövegeiben. Ez felveti annak lehetőségét, hogy Jeremiás próféta a deuteronomista kör közvetlen közelében működött és ahhoz rokoni szálak fűzték. A kutatás célja annak feltárása, hogy Jeremiás elhelyezhető-e a deuteronomista kör családi kapcsolatrendszerében.

A függőség napjaink legnagyobb társadalmi, egészségügyi és lelki problémája, amely nagy arányban a fiatalok körében van jelen. Ez a dolgozat azt vizsgálja, hogy az egyház hogyan tud segíteni abban, hogy a fiatalok ne kerüljenek bele a függőségbe. A kutatás a témára vonatkozó szakirodalmon alapul, amelyet gyakorlati tapasztalatok egészítenek ki. A dolgozat bemutatja mi is a függőség, milyen fajtái léteznek, és hogyan függ össze az orvostudománnyal, az addiktológiával és a pszichológiával. Kitér arra is, hogy milyen fontos szerepe van a családnak a serdülőkor ideje alatt, illetve milyen más szer- és viselkedési függőségek léteznek. Külön részt kap a teológiai nézőpont, amely alátámasztja, hogy a Szentírás is beszél a függőségről.

A dolgozat a Második Templom korabeli zsidó irodalomban megjelenő transzcendens lények vizsgálatára vállalkozik, különös tekintettel az Énok első könyvére és a Jubileumok könyvére. A kutatás célja annak feltárása, miként alakult az angyalokra, bukott lényekre, démonokra és közvetítő égi szereplőkre vonatkozó gondolkodás a korszak történeti, vallási és kulturális változásainak összefüggésében. A dolgozat vallástörténeti, szövegkritikai és összehasonlító módszerrel elemzi a babiloni, perzsa és hellenisztikus hatásokat, valamint a Virrasztók, Aszáél és Masztéma alakját. Arra a következtetésre jut, hogy e hagyományok nem a monoteizmus meggyengülését jelzik, hanem a gonoszság eredetére, az isteni igazságszolgáltatásra és az emberi felelősségre adott teológiai reflexiók részei. A vizsgált szövegek jelentős szerepet játszottak a későbbi zsidó és keresztyén demonológiai és angelológiai gondolkodás alakulásában.

A Júdás-levél az Újszövetség egyik legösszetettebb, kutatástörténetileg mégis sokáig perifériára szorult irata. A dolgozat célja, hogy a levél történeti és tartalmi kérdéseit egységben kezelve megalapozott választ adjon a szerzőség és a keletkezési idő szorosan összefüggő problémaköreire. A kutatás módszertani alapját a történeti-kritikai megközelítés adja, amelyet irodalomkritikai, teológiai és hangsúlyos nyelvi-exegetikai elemzés egészít ki. A dolgozat a kánontörténeti adatokból és a második templomkori zsidó apokrif háttér vizsgálatából kiindulva fokozatosan szűkíti a kört a kulcsfontosságú szöveghelyek (Júd 3–4; 17–21) görög kulcsfogalmainak vizsgálatára. Az elemzés rávilágít, hogy a hit tartalma a szövegben már tekintélyi tradicióként, de még nyitott apostoli hagyományként jelenik meg. A nyelvi és teológiai adatok szintézise révén a dolgozat kísérletet tesz a Júdás-levél korai egyházi kontextusának és keletkezési körülményeinek pontosabb meghatározására

A dolgozat azt vizsgálja, hogy a gyülekezeti tagok istenképét milyen mértékben befolyásolja a lelkipásztornak az istenképe. A lelkész vallási közegben reflektorfényben van, sokan példaképnek tekintik őt a hitükben és az Istennel való kapcsolatukban. Épp ezért fokozott felelőssége van abban, hogy az Istenről alkotott képe valóban a valóságot tükrözze. Annak érdekében, hogy az eredmény kimutatható legyen, elsősorban az istenképeket vizsgálom, azt, hogy a torz istenképeket mi válthatja ki, ezek milyen hatással lehetnek az emberre és környezetére, illetve hogyan lehet eljutni az Istenről alkotott helyes képhez. Ezt követően a lelkipásztor és a gyülekezet viszonya és kölcsönhatása kerül elemzésre. Ezen információk összesítéséből a kutatási rész kidolgozása következik, a saját fejlesztésű, összehasonlító kérdőív mentén. A kutatási terület a Szilágysomlyói Református Egyházmegye öt egyházközsége (a krasznai, szilágyborzási, varsolci, szilágysomlyói és lecsméri gyülekezet).