Széll Robert-Pál

This thesis explores the Christological interpretations found in 16th–17th-century Unitarian theology, with a particular focus on how early Unitarian thinkers perceived the nature and role of Jesus Christ. The central research question asks whether Christ was understood merely as a moral teacher or rather as a divinely commissioned figure with spiritual authority. The study assumes that early Unitarian Christology was not only a rational theological construct but also a deeply held spiritual conviction grounded in faith. The main body of the thesis is structured around four theological focal points: the incarnation of Christ, the concept of atonement and redemption, the doctrine of justification, and the question of adoratio whether Christ should be worshipped. These themes serve as touchstones for evaluating the theological diversity and development within early Unitarian thought. The study demonstrates how the rejection of Trinitarian orthodoxy led to a reinterpretation of Christ’s role: from eternal divine being to moral exemplar and teacher empowered by divine wisdom. Through critical engagement with historical texts and modern scholarship, the thesis highlights the ways in which Unitarian theology navigated questions of divine justice, human freedom, original sin, and moral responsibility. It argues that early Unitarian Christology, while often shaped by rational and scriptural analysis, ultimately aimed to establish a spiritually meaningful relationship between the believer and Christ. The concluding chapter evaluates whether the findings support the original hypothesis, reflects on theological continuities within Unitarianism, and suggests future avenues for research. The thesis affirms that early Unitarian approaches to Christology offer valuable insights not only into theological history but also into contemporary reflections on the nature of faith, identity, and moral transformation.

Ez a dolgozat a 16–17. századi unitárius teológia krisztológiai értelmezéseit vizsgálja, különös tekintettel arra, hogyan látták az első unitárius gondolkodók Jézus Krisztus természetét és szerepét. A központi kutatási kérdés azt vizsgálja, vajon Krisztust pusztán erkölcstanítónak tekintették-e, vagy inkább isteni megbízással rendelkező, lelki tekintéllyel bíró alaknak. A tanulmány abból indul ki, hogy a korai unitárius krisztológia nem csupán racionális teológiai konstrukció volt, hanem a hitben gyökerező, mélyen átélt lelki meggyőződés is. A dolgozat négy teológiai fókuszpont köré épül: Krisztus megtestesülése, a megváltás és kiengesztelődés fogalma, a megigazulás tana, valamint az adoratio kérdése, vagyis, hogy imádandó-e Krisztus. Ezek a témák kiindulópontként szolgálnak a korai unitárius gondolkodás teológiai sokszínűségének és fejlődésének értékeléséhez. A dolgozat bemutatja, miként vezetett a trinitárius ortodoxia elutasítása Krisztus szerepének újraértelmezéséhez: az örökkévaló isteni lényből erkölcsi példaképpé és az isteni bölcsesség által felhatalmazott tanítóvá vált. A történeti szövegekkel és a modern tudományos irodalommal folytatott kritikai párbeszéd révén a dolgozat rávilágít arra, hogyan birkózott meg az unitárius teológia olyan kérdésekkel, mint az isteni igazságosság, az emberi szabadság, az eredendő bűn és az erkölcsi felelősség. A dolgozat amellett érvel, hogy a korai unitárius krisztológia, bár gyakran a racionalitás és a szentírás elemzése formálta, végső soron arra törekedett, hogy spirituálisan értelmes kapcsolatot teremtsen a hívő és Krisztus között. A zárófejezet értékeli, hogy a kutatási eredmények alátámasztják-e a kiinduló hipotézist, megvizsgálja az unitárius teológián belüli folytonosságokat, és javaslatot tesz a jövőbeli kutatási irányokra. A dolgozat megállapítja, hogy a korai unitárius krisztológiai megközelítések nemcsak a teológiai történelem megértéséhez nyújtanak értékes betekintést, hanem a hit, az identitás és az erkölcsi átalakulás természetéről szóló kortárs gondolkodást is gazdagítják.