Dombi Dóra

A gyülekezeti életben a lelkipásztor gyakran kerül szembe olyan helyzetekkel, amikor a konfliktus szakadékot húz a közösség tagjai között. E dolgozat arra keresi a választ, hogyan segíthetik e helyzetek mélyebb megértését és kezelését a rendszeres teológia, a kötődéselmélet, a kontextuális lelkigondozás és a motivációs interjú módszertana. A rendszeres teológiai alapvetés, különösen az inkarnáció, a kiengesztelés és a Szentháromság kapcsolati mintája, azt mutatja meg, hogy a bűn és a megváltás valósága miként befolyásolja az ember közösségi viszonyulását. A kötődéselmélet vizsgálata feltárja, hogy a gyermekkori kötődési minták miként befolyásolják a felnőttkori konfliktuskezelési reakciókat. A kontextuális lelkigondozás elméletének keretében a konstruktív és destruktív jogosultság, valamint a megbocsátás és exoneráció közti feszültség különös jelentőséget nyert a kapcsolatokat rejtetten terhelő, sokszor tudattalanul működő dinamikák feltárásában. A motivációs interjú struktúrája lehetőséget ad a változás ösztönzésére és a közös cselekvésre. A dolgozat nem konkrét módszertant kíván felállítani, hanem integratív szemléletet nyújt, amely a konfliktusok gyökeréig hatolva segíti elő a tartós változást, ott, ahol lehetséges, a kapcsolati gyógyulást és a gyülekezeti egység megújulását. A konfliktuskezelés annak a reményében zajlik, hogy a Szentlélek formálja és felébresztheti az emberben a vágyat, megadhatja azt az erőt, amely elvezeti a megbocsájtásra.

E dolgozat Aurelius Augustinus Szentháromságtanának mélyebb megértésére összpontosít. Református egyházunk, hitvallásunk meghatározó tétele a Szentháromságtan, mely a maga titokzatosságával mindig hagy kérdéseket maga mögött, sok hívő ember számára nem egyértelmű, mit foglal magába e tétel. Dolgozatom arra keres választ, hogyan kell a Szentháromság személyeit egyben és külön látni, elképzelni. Augustinus komoly bibliaismerettel és apologetikai céllal írta meg művét, így a mai kor embere egy bibliailag megalapozott tantételbe nyerhet betekintést, mely nem csupán a megértésben segít neki, hanem abban is, hogy hite védelmében fel tudjon lépni. Az általam tanulmányozott szerző művében néhány ószövetségi igehely szentháromságtani jelentőségét is kiemeli. Miért nevezhető Fiúnak Jézus, kitől származik a Szentlélek, hogy lehet egyként tekinteni a Szentháromság személyeire, milyen viszony áll fenn közöttük? E kérdések megválaszolása Augustinus korában is éppoly nehézségnek számított, mint napjainkban. Augustinus Szentháromságtanának rendszere úgy mutat az Atyára, Fiúra és Szentlélekre, hogy nem veszíti szem elől egy pillanatra sem a köztük levő egyenlőséget. Logikailag felépített érvelése rávilágít számos achillesi pontra, melyek közül egyet sem hagy megoldatlanul. E dolgozatban kifejtett augustinusi elgondolás segíti a keresztyén ember gondolkodását abban, hogy beavatott legyen eme isteni titok rejtelmeibe, annak a Szentháromságnak a titkába, mely körülveszi az embert, lényében ragadja meg, szüli újjá és vezeti.