Dombi Dóra

In congregational life, pastors often face situations where conflict creates a deep divide between members of the community. This paper explores how a deeper understanding and resolution of such situations can be facilitated by tools drawn from systematic theology, attachment theory, contextual pastoral care, and the methodology of motivational interviewing. The theological foundations—especially the doctrines of the incarnation, atonement, and the relational model of the Trinity—reveal how the realities of sin and redemption shape human relational dynamics. Attachment theory helps uncover how childhood attachment patterns influence adult conflict resolution responses. Within the framework of contextual pastoral care, the tension between constructive and destructive entitlement, as well as the dynamics of forgiveness and exoneration, prove essential for identifying underlying, often unconscious relational burdens. The structure of motivational interviewing offers a path to stimulate change and foster joint action. This paper does not aim to establish a concrete methodology, but rather presents an integrative approach that reaches the root of conflicts and supports enduring transformation, healing of relationships where possible, and the renewal of congregational unity. Conflict resolution takes place in the hope that the Holy Spirit can awaken and shape within individuals the desire and the strength to move toward forgiveness.

E dolgozat Aurelius Augustinus Szentháromságtanának mélyebb megértésére összpontosít. Református egyházunk, hitvallásunk meghatározó tétele a Szentháromságtan, mely a maga titokzatosságával mindig hagy kérdéseket maga mögött, sok hívő ember számára nem egyértelmű, mit foglal magába e tétel. Dolgozatom arra keres választ, hogyan kell a Szentháromság személyeit egyben és külön látni, elképzelni. Augustinus komoly bibliaismerettel és apologetikai céllal írta meg művét, így a mai kor embere egy bibliailag megalapozott tantételbe nyerhet betekintést, mely nem csupán a megértésben segít neki, hanem abban is, hogy hite védelmében fel tudjon lépni. Az általam tanulmányozott szerző művében néhány ószövetségi igehely szentháromságtani jelentőségét is kiemeli. Miért nevezhető Fiúnak Jézus, kitől származik a Szentlélek, hogy lehet egyként tekinteni a Szentháromság személyeire, milyen viszony áll fenn közöttük? E kérdések megválaszolása Augustinus korában is éppoly nehézségnek számított, mint napjainkban. Augustinus Szentháromságtanának rendszere úgy mutat az Atyára, Fiúra és Szentlélekre, hogy nem veszíti szem elől egy pillanatra sem a köztük levő egyenlőséget. Logikailag felépített érvelése rávilágít számos achillesi pontra, melyek közül egyet sem hagy megoldatlanul. E dolgozatban kifejtett augustinusi elgondolás segíti a keresztyén ember gondolkodását abban, hogy beavatott legyen eme isteni titok rejtelmeibe, annak a Szentháromságnak a titkába, mely körülveszi az embert, lényében ragadja meg, szüli újjá és vezeti.