Contributors

Maarten Johan Aalders (Dordrecht, 1954) az amsterdami Vrije Universiteit diákjaként végezte teológiai tanulmányait (1974–1982). A Gereformeerde Kerken in Nederland (GKN) lelkipásztoraként Woubrugge (1982–1990) és Amstelveen (1990–2007) gyülekezeteiben végzett lelkészi szolgálatot. Teológiai doktori fokozatot 1990-ben szerzett. Egyháztörténeti munkásságáról ld. www.mjaalders.nl.

Adorjáni Anna (Segesvár, 1985) 2008-ban végzett a BBTE történelem – nemzetközi kapcsolatok szakán. 2011-ben szerzett abszolutóriumot az ELTE BTK Gazdaság- és társadalomtörténeti doktori iskolájában. Kutatási terülei: Erdély története a 19. században, nacionalizmus, fogalomtörténet, eszmetörténet.

Adorjáni Zoltán (Dés, 1956) a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben oktat 1991-től. Doktori címet 2005-ben szerzett a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen A therapeuták kontemplatív kegyessége című tézisével. Kutatási területei: az Újszövetség korának kegyességi irányzatai, deuterokanonikus és pszeudoepigráf irodalom, Imre Lajos élete és munkássága. 2015-ben a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki.

Ambrus Mózes (Brassó, 1998) a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet (KPTI) másodéves magiszterhallgatója. Középiskolai tanulmányait Brassóban végezte az Áprily Lajos Főgimnáziumban. 2016-tól a KPTI hallgatója. A 2020–2021-es, illetve a 2021–2022-es tanévben a Sapientia Hungariae Alapítvány Collegium Talentum programjának ösztöndíjasa. Érdeklődési és kutatási területei: a brassói reformátusság története, a lerombolt brassói református templom története, a dél-erdélyi reformátusság 20. századi története

Bacsó István (Feldoboly, 1990) 2017-ben szerzett lelkészi oklevelet a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben (KPTI). Filozófiai tanulmányokat folytatott a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófia Karán, ahol 2016-ban szerzett licenciátusi (BA) oklevelet. A 2016/17-es tanulmányi évben Jan Milič Lochman-ösztöndíjasként tanult Bázelben. 2018-tól a Debreceni Református Hittudományi Egyetem (DRHE) Doktori Iskolájának hallgatója. Témavezetője D. dr. Fazakas Sándor, a DRHE Doktori Iskolájának igazgatója, társtémavezetője pedig Dr. Visky Sándor Béla (KPTI). 2017 és 2019 között a Kőhalmi Református Egyházközség és Szórványdiákotthon gyakornok, majd beosztott lelkipásztora volt. 2019-től a Székelytamásfalvi Református Egyházközség önálló lelkipásztora

Bagosi József kulturális antropológus (Berettyószéplak, 1959) az ELTE-n szerzett diplomát. Kutatási területe a Berettyó-völgy etnobotanikája, népi orvoslása; Dobrudzsa interetnikus kapcsolata, népgyógyászata, etnobotanikája; Erdélyből kitelepült zsidók; a kairói magyarabok és interetnikus kapcsolataik; kipcsak törökök; zsidó–magyar–román interetnikus kapcsolat, a Berettyószéplakról kitelepült zsidók identitástudata és vallása; lipovánok mindennapjai.

Bajusz Anna (Zilah, 1984) tanulmányait Zilahon kezdte, egyetemi diplomáját a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) szerezte kulturális antropológia szakon (2010). Iskolaszervezés és oktatás a 19. században egy néptanító szemszögéből című magiszteri disszertációját a BBTE Történelem és Filozófia Tanszék örökségvédelem szakán védte meg (2013).

Bak Áron (Velemér, 1945 – Kecset, 2012) református lelkipásztor (Mezőkeszü, Sajószentandrás, Szentkeresztbánya, Bágy) és festő, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet könyvtárosa (1990–1993), teológiai tanulmányait, fordításait és művészettörténeti írásait a Református Szemle, az Igehirdető, a Keresztény Magvető, az Erdélyi Művészet és a Székelyföld közölte. Meg nem védett doktori dolgozatának címe: Kezdve a János keresztségétől. A két testamentum kontinuitása és diszkontinuitása Lukács írásaiban, Keresztelő János üdvtörténeti szerepének ábrázolásában. Egyéni kiállítása volt Székesfehérváron (1998), Szászrégenben (2005), Kolozsváron (2002, 2003) és Székelyudvarhelyen (2006). Kéziratban álló munkái, tanulmányai és fordításai közül a legfontosabbak: Bölcs Salamon példabeszédei (575 old.); Művészettörténeti tanulmányok. (100 old.); Eduard Schweizer: Jézus Krisztus az Újtestamentum bizonyságtételében (Ford., 1986–1992, 277 old.); Klaus Berger: Az Újtestamentum exegézise (Ford., 1986, 398 old.).

Bakos István (Gát, 1982) református lelkipásztor a Sárospataki Református Teológiai Akadémián végezte teológiai tanulmányait (2012–2018). Jelenleg a Sajókazai Református Egyházközség (Borsod-Abaúj-Zemplén megye) lelkipásztora és a Debreceni Református Hittudományi Egyetem ószövetségi tanszékének doktorandusza dr. Enghy Sándor tanszékvezető egyetemi tanár és dr. Németh Áron egyetemi docens témavezetése alatt. Kutatási területe, az ószövetségi szekunder (népi, „laikus”) vallásos gyakorlaton belüli démonhit elemeinek és hatásainak vizsgálata a jósiási kultuszcentralizációs törekvések nyomán létrejött primer (hivatalos) vallási gyakorlatra.

Bálint Emese történészként szerzett doktori fokozatot a Közép-európai Egyetemen (CEU, 2009). Doktori disszertációjában a kora újkori társadalmi szabályozás intézményeit vizsgálta. Kutatásait a Warwick Egyetemen, a velencei Ca’ Foscariban végezte. A firenzei Európai Egyetemi Intézetben posztdoktori kutatóként a reformáció korabeli vallási kisebbségek vándorlásait, és ezen keresztül a technológia terjedését kutatja. Fontosabb tanulmányai is ezekben a témákban jelentek meg magyar és angol nyelvű szerkesztett kötetekben, illetve rangos külföldi folyóiratokban.

Bálint Péter (Debrecen, 1958) egyetemi tanár, tudományos kutató, József Attila-díjas író. 1984-ben végzett a Kossuth Lajos Tudományegyetemen magyar nyelv és irodalom és történelem szakon. 2000–2020 között a Debreceni Egyetem (DE) Gyermeknevelési és Felnőttképzési, valamint Gyermeknevelési és Gyógypedagógiai Karának oktatója, 2015–2020 között pedig dékánja. 2010-ben habilitált a DE Filozófiai Intézetében az Önmagunk megírásának vágya? című irodalomelméleti tézisével. Másfél évtizede a Kárpát-medencei etnikumok mesenarratíváit kutatja irodalmi hermeneutikai, komparatisztikai és nyelvfenomenológiai aspektusból. E témában öt tanulmánya jelent meg magyar és angol nyelven, illetve tucatnyi tanulmánykötetet és mesegyűjteményt szerkesztett. Megjelenés előtt áll a Meseértelmezések című kötete a Magyar Napló kiadónál.

Ballai Zoltán Ferenc (Marosludas 1977), református lelkipásztor. Lelkipásztori szolgálatot teljesített Hodgyában és a kolozsvár-felsővárosi gyülekezetben. Jelenleg az Apafi Mihály Református Egyetemi Kollégium és Szakkollégium igazgató lelkipásztora, valamint az Erdélyi Református Egyházkerület gazdasági tanácsosa. Doktori tanulmányokat folytat a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen dr. Buzogány Dezső vezetésével.

Balogh Péter (Miskolc, 1977) Miskolcon szerzett mérnök–informatikus MSc oklevelet 2000-ben. A műszaki pálya mellett Budapesten a Baptista Teológiai Akadémián végezte teológusi MA tanulmányait 2012-ben. Szolgálati területe az igehirdetés és tanítás, amelyet elsősorban a Miskolci Keresztyén Testvérgyülekezetben és a Székesfehérvári Baptista Gyülekezetben gyakorol. 2018 óta vezeti a Székesfehérvári Langham Igehirdető Klubot. Nős, három gyermek édesapja.

Dr. Baráth Béla Levente (Debrecen, 1971) teológus-történész, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem (DRHE) professzora. 1996-ban a Debreceni Református Theologiai Akadémián kapott teológus diplomát, 1996/97-ben segédlelkész volt Sárospatakon, majd a DRHE egyháztörténeti tanszékének és kutatóintézetének munkatársa lett. 1999-ben a Kossuth Lajos Tudományegyetemen középiskolai történelemtanári, 2001-ben a DRHE-en vallástanári oklevelet kapott. 2004-ben szerzett PhD fokozatot és 2011-ben habilitált. Tudományos érdeklődése meghatározó témakörei a hazai protestáns egyház-, társadalom- és művelődéstörténet, ezenbelül különös figyelmet fordít a tiszántúli és tiszáninneni régiókra. Írásaiban ismételten visszatér olyan témákhoz, mint: egyházkormányzói törekvések a dualizmus kori Tiszántúlon; egyházi szerepvállalás a térség köz- és felsőoktatásában; a magyar protestantizmus nemzetközi kapcsolatai; a vallási tolerancia problémája; az egyháztörténet-írás historiográfiája.

Bartha Zoltán 2009-ben végzett a Kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Történelem-Filozófia Karán mint történész. Ezt követően 2011-ben ugyanott mesterizett majd 2012-ben felvételt nyert a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Református Hitoktatói Karának doktori iskolájába. Doktori disszertációjának címe: Felekezetváltás az erdélyi nemesség körében a 18 század folyamán. Szakterülete a 17–18. századi Erdély nemesi társadalmának mindennapi élete.

Fopkje Ruchama van de Beek (Utrecht, 1971). Teológiai tanulmányait 1989 és 1997 között Leidenben, Kolozsváron és Utrechtben végezte. Az amszterdami Vrije Universiteit doktorandusza. Kutatási területe az ortodox és református szóteriológia. Másfél évig Kamperlandban volt segédlelkész, utána öt évet a GZB (Református Missziói Szövetség) holland irodájában dolgozott. 2005–2011 között a kolozsvári protestáns teológián tanított, utána másfél évet Kerk in Actienél (a holland Protestáns Egyház missziói osztálya) dolgozott. Jelenleg az NZR (Hollandiai Missziói Tanács) munkatársa.