Balázs Gergő

The aim of this thesis is to examine the extent to which the elusive postmodern zeitgeist influences ordinary people's faith in God, their relationship to the church, and the congregational demands of the Christian church. It also seeks to answer how far the teachings of Dietrich Bonhoeffer, the influential theologian who was martyred during World War II, can respond to these congregational needs. The topicality of the paper lies in its aim to provide a systematic theological framework for Reformed congregational pastors and members, with the aim of providing them with a theoretical basis for confronting postmodern problems. One such problem may be the scepticism and relativism that is characteristic of postmodernism and that is present in the life of the average church member today. A further challenge for the church may be the change in postmodern language and the isolation of individuals from one another. After highlighting and sketching some of these issues, the paper will attempt to relate them to the main elements of Bonhoeffer's ecclesiology and to examine to what extent they can be used in the church today.

A feltámadás csodája olyan keresztény hittétel, amely a felvilágosodás kora és a természettudomány térhódítása óta számos kérdést vet fel. A 21. század emberének is szüksége lehet olyan támpontokra, amelyek segítenek tisztázni, hogy miként tekinthetünk a húsvéti eseményekre. Az előadás során a címben említett három neves kutató munkáira támaszkodva keressük ezeket.

A posztmodern önmeghatározásának negatív előjele van. A modernséggel szemben, a modern eszmék tagadásaként, a modern „zsákutcáira” való reakcióként határozza meg önmagát. A posztmodern ember tagadja a modern világ eszméinek érvényességét, szkeptikusan tekint az egyetemes és abszolút igazságokra. Ezen szellemiség kétségtelenül jelen van egyházunk életében. Az értékek viszonylagossága, a vallási pluralizmus nem kerülte el a mai egyháztagokat. A tanulmány során arra a kérdésre keresem a választ, hogy a 20. században mártírhalált halt német teológus egyháztana kiállta-e annyira az idő próbáját, hogy kapaszkodókat nyújtson a posztmodern világban élő egyház számára.

Jézus Krisztus feltámadása, mint apologetikai kérdés egy igen bonyolult kérdés. A felvilágosodás kora óta viták folynak ezzel kapcslatosan, és egészen biztos vagyok abban, hogy ezután is kétségeket és kérdéseket fog ébreszteni a hívő és hitetlen emberekben egyaránt. Mégis úgy érzem, hogy van létjogosultsága annak a kérdésnek, amely a húsvéti eseményeknek a történetiségére vonatkozik, de kizárólag akkor, ha a választól nem várjuk el azt, hogy biztos alapja legyen a mi hitünknek vagy mások hitének. Le kell tisztáznunk önmagukban, hogy mit keresünk akkor, amikor ennek a rendkívüli eseménynek szeretnénk utána járni. Ha egy mértani pontosságú mérlegre szeretnénk helyezni azokat az érveket, amelyek a feltámadás valósága mellett szólnak és azokat, amelyek ellene, ezután pedig a mérleg nyelvének a helyzetéből kiindulva szeretnénk eldönteni a keresztény hit és az evangélium igazságának a mértékét, fel kell készülnünk arra, hogy csalódás ér bennünket. A feltámadás eseményének az apologetikai vizsgálata nem erre való. Arra viszont igen, hogy felmutassuk, hogy a keresztény hit nem egy minden racionalitást nélkülöző, vak hit. A feltámadás valósága mellett szóló bizonyítékok jól rávilágítanak arra, hogy akik akár racionalista, akár naturalista nézőpontból tagadják a csodák létezését, vagy támadják Krisztus feltámadásának a történetiségét, néha ingoványos talajon állnak, és nem minden esetben magától értődő, hogy az képviseli a leglogikusabb álláspontot, aki a leginkább próbálja ezt a benyomást kelteni. 

A feltámadás eseményét véleményem szerint lehet és kell is történeti szempontból vizsgálni, de csakis akkor, ha nem várjuk el, hogy az intellektuális válaszadáson túl valami mást is nyújtson nekünk. A dolgozat elején láttuk, hogy felesleges lenne bárkitől elvárni, hogy egy ilyen horderejű eseményt elfogultság nélkül vizsgáljon, hiszen egy történész sem tudja levenni azt kulturális szemüveget, amelyen keresztül a világot látja, és amelyen keresztül kutatásainak az eredményét szemléli. Láttuk azt is, hogy számos olyan írásos forrás létezik, kanonikusak és nem kanonikusak, amelyeknek a keletkezési ideje a lehető legközelebb áll a feltámadás eseményéhez, és még a legnagyobb szkepszisnek is számolnia kell azzal, hogy ezeknek a hitelességét megcáfolja. Továbbá láttuk, hogy az írott forrásokon kívül, dolgunk van egy olyan vallásos kontextussal, amely a feltámadás eseményének a kereteiről, az előzményéről és a következményeiről ad számot, ezt sem szabad figyelmen kívül hagynunk. Végül pedig láttuk, hogy azoknak az elméleteknek, amelyek racionalista vagy naturalista szemléletből kritizálják a keresztények azon felfogását, hogy Isten kétezer évvel ezelőtt visszahozta az ő Fiát a halálból, a maguk rendjén megvannak a gyengeségeik és nem okoz nagy nehézséget fogást találni rajtuk. 

Mindezeket figyelembe véve William Lane Craigel együtt mondhatjuk, hogy a felsorolt érvek és bizonyítékok alapján a feltámadás hipotézise racionálisan megalapozott és elfogadható: „Ameddig Isten létezése lehetséges nem zárhatjuk ki, hogy ő vitte véghez ezt az eseményt. Ameddig jobb természetes magyarázatot nem találunk, marad a természetfeletti ... Egy racionális ember is mondhatja, hogy ott és akkor, a sírnál, húsvét hajnalán csoda történt.” Alapjában véve úgy látom, hogy sokkal inkább egy világnézeti kérdésről van szó, mintsem intellektuálisról. Annak, aki nem találkozott még a világ Teremtőjével, aki szerint Isten nem létezik, bármilyen erősek is legyenek az emellett szóló érvek vagy bizonyítékok, nem fogja elképzelhetőnek tartani, hogy ez az Isten a történelem egy bizonyos pontján beavatkozott a természet, a fizika és a biológia szabályszerűségébe és egy csodát vitt véghez. Amennyiben elfogadjuk a világ felett uralkodó Isten létezését, miért ne fogadhatnánk el ezt a csodát?  Viszont úgy gondolom, hogy ezt a hitet, Isten feltétel nélküli elfogadását, nem tudjuk emberi erőlködéssel kikényszeríteni. Nem tudjuk kikényszeríteni a racionális és logikus érvek fitogtatásával, mert mindez egyedül Isten ajándéka. Mi pusztán azon munkálkodhatunk, hogy mindazoknak, akiknek még nem adatott meg, vagy már megadatott ez az ajándék egy szellemi támaszpontjuk legyen arra, hogy Jézus Krisztus kereszten véghezvitt áldozata és az ő feltámadása nem egyszerű mese vagy ősi mítosz, hanem a Teremtő Isten értünk véghezvitt cselekedete.