Lelkigondozás a transzgeneráció szemlélete alapján különös tekintettel a házasságra nézve

Dolgozatom középpontjában a lelkigondozás áll, a transzgenerációs szemlélet megvilágításában, különös tekintettel a házasság kontextusára. A transzgeneráció olyan nemzedékeken átívelő örökségeket jelent, amelyek tudattalanul is hatást gyakorolnak az egyén életére és kapcsolataira. A dolgozatom célja, hogy rámutasson arra: a lelkigondozás hatékonysága fokozható, ha szem előtt tartjuk a rendszerszemléletet, illetve a generációkon át öröklődő mintázatokat. A dolgozat elméleti hátterét bibliai, pszichológiai és családterápiás szempontok elegyének az összessége teszi ki, ahol különös hangsúlyt fektetek Böszörményi-Nagy Iván kontextuális terápiájára. Részletesen vizsgálom a lojalitás és a transzgenerációs hatások kulcsfontosságú szerepét, illetve a párválasztási minták, a konfliktuskezelés és az intergenerációs felelősség problematikája nyomán kiterjesztem a házasságra, mint a transzgeneráció egyik legérzékenyebb csatornájára. Ezt azért tartom elengedhetetlennek, mert a csatorna esetleges meghibásodása a mellékcsatornákra, azaz a későbbi generációkra is negatív hatást fejt ki. Az elemzés során rájöttem: az interperszonalitás az egyén életének mozgatórugója, amely idősíkokon keresztül meghatározza őt. A felmerülő rendellenességek kapcsán a felelős szülőség gyakorlásában találtam rá a megoldásra, hiszen annak nyomán megszüntethetővé válhat az esetlegesen fennálló ördögi kör. Dolgozatom egyértelmű következtetése az, hogy a lelkigondozás hatékonysága jelentősen növelhető, ha az inter- és transzgenerációs hatásokat is figyelembe vesszük a terápia során, amely nem csak egyéni fejlődést, hanem a kapcsolatok gyógyulását és a jövő nemzedékek iránti felelős hozzáállást is szolgálja.