Barcaföldvár Brassóhoz közel helyezkedik el, az Olt folyó bal partján. A település határában 1942 és 1944 között szovjet hadifoglyokat őriztek, Románia átállását követően pedig magyar és német hadifoglyok, de legfőképpen észak-erdélyi magyar és (részben) sváb (németakjú) civilek szenvedtek itt 1944 októberétől egészen 1945 őszéig. A szakdolgozat próbálja feltárni az internáló központok létrejöttének történelmi okait és az észak-erdélyi internálásokat megelőző eseményeket. Szó esik a Maniu-gárda által vezetett magyarellenes atrocitásokról, Románia kiugrásáról a második világháborúból, a szabadon engedés körülményeiről, a foglyok segélyezéséről, valamint létszámáról, a történtek sajtó visszhangjáról, a Barcaföldváron létrejött emlékhelyről és a hídvégi emlékszobáról is. A dolgozat betekintést nyújt az 1944-45 közötti siralmas egyházi helyzetbe, amikor a falvak üresen, a gyülekezetek pásztorok és vezetők nélkül maradtak. Mindezt négy háromszéki lelkipásztor élettörténete szemlélteti. A futásfalvi származású Bardocz Mózes római-katolikus plébános és Máthé János krizbai evangélikus lelkipásztor élettörténete, Lőrinczi Árpád, volt hídvégi református lelkipásztor és családjának szerepe a fogolytáborban és Kónya Ferenc sorsa tanúskodnak az internáló központ rémségeiről. Kitartásuk, hitük példaként állhat a ma és a jövendő lelkipásztora előtt. A felhasznált bibliográfia nagyrészt Benkő Levente történész-újságíró műveire hagyatkozik.