Molnár-Mikola Andrea

People with disabilities are beloved children of God, created in the image of God. It is from this belief that the following thesis was born, which by exploring theoretical and practical approaches to pastoral care for people with special educational needs (SEN), aims to help pastors who have been called to accompany people with disabilities. The first two major chapters of the thesis discuss, among other things, the definition, models and types of SEN, the situation of people with SEN in society and in the church, and the concept, directions, and objectives of pastoral care. The paper will then devote a separate chapter to the specificities of pastoral care for people with disabilities. The theoretical groundwork is followed by the practical part of the research: an analysis of in-depth interviews with pastoral care workers who have experience in providing pastoral care to people with disabilities. The interviews will highlight the challenges faced in providing pastoral care, the methods used and the need for background support. The paper concludes with a dialogue between theoretical and practical aspects, and makes recommendations that can help to make pastoral care for people with disabilities more effective, contributing to a more accepting and inclusive church community.

A fogyatékossággal élő személyek Isten szeretett gyermekei, akik Isten képmására teremtettek. Ebből a meggyőződésből született az alábbi dolgozat, amelynek célja, hogy a speciális nevelési igényű (SNI) személyek lelkigondozásának elméleti és gyakorlati megközelítéseit vizsgálva segítséget nyújtson azoknak a lelkipásztoroknak és lelkigondozóknak, akik fogyatékossággal élő emberek kísérésére kaptak elhívást. A dolgozat első két nagyobb fejezete tárgyalja többek között az SNI definícióját, modelljeit és típusait, valamint az SNI-vel élők helyzetét a társadalomban és az egyházban, emellett bemutatásra kerül a lelkigondozás fogalma, irányzatai és célkitűzései is. Ezután a dolgozat külön fejezetben tér ki a fogyatékossággal élők lelkigondozásának sajátosságaira. Az elméleti alapvetést a kutatás gyakorlati szakasza követi: mélyinterjúk elemzése olyan lelkigondozókkal, akik rendelkeznek tapasztalattal fogyatékossággal élő személyek lelkigondozásában. Az interjúk alapján kirajzolódnak a lelkigondozás során tapasztalt kihívások, alkalmazott módszerek és a háttértámogatás szükségessége. A dolgozat végül az elméleti és gyakorlati szempontokat párbeszédbe állítva ajánlásokat fogalmaz meg, amelyek elősegíthetik a fogyatékossággal élő személyek lelkigondozásának hatékonyabbá tételét, hozzájárulva egy elfogadóbb és inkluzívabb egyházi közösség kialakulásához.

Az autizmus spektrumzavar (továbbiakban ASZ) előfordulási aránya az elmúlt évtizedekben világszerte növekedést mutatott. Ennek következtében valószínűsíthető, hogy az egyházak gyülekezeteiben is egyre több a spektrumon élők száma. Ennek fényében fontos kidolgoznunk olyan pedagógiai eljárásokat, amelyek segíthetnek az autizmus spektrumzavarral élő kisiskolásokat tanítani, a gyülekezetekbe integrálni a katekézis által. A következőkben három olyan eljárás kerül ismertetésre, amelyek együttes használata támogathatja a fenti cél elérését. Az érzékenyítés által segíthetünk a kortársaknak, a csoport többi tagjának, hogy megértsék, miben különbözik tőlük az ASZ-vel élő személy. Átérezhetővé tehetjük számukra, hogy milyen nehézségekkel kell megküzdenie nap mint nap annak, aki nem neurotipikus. A differenciálás segíthet abban, hogy a spektrumon élő gyermekkel úgy tudjunk foglalkozni, hogy egyéni képességei fejlődjenek, hátrányos helyzete a lehető legjobban kiküszöbölődjön. Az alkalmakra való specifikus felkészülés által lehetőségünk nyílik arra, hogy a bibliaismeretben való tudás kibővítése mellett fejlesszünk olyan készségeket is, amelyekben az ASZ-vel élő gyermekek nem annyira fejlettek, mint neurotipikus társaik.

Ebben a dolgozatban olyan módszereket mutatunk be, amelyek felhasználhatóak az autizmus spektrumzavarral diagnosztizált elemi osztályos gyerekek gyülekezetekbe való integrálásához. Alapja az a törekvés, hogy a Romániai Református Egyház felé hangsúlyosabbá tegye ennek a kérdéskörnek a vizsgálatát és gyakorlatba ültesse a kidolgozott módszereket, hiszen a gyülekezetekben is egyre több ASZ-ral élő gyermek él, akiket be kell vonni a keresztyén életbe. A dolgozat első részében bemutatjuk a tipikusan fejlődő kisiskolások katekézisének jellemzőit és módszertanát, majd biblikailag alátámasztjuk, hogy miért jogosultak az autizmussal élők a gyülekezetekhez tartozni, valamint a katekézisben részt venni. A második részben ismertetjük az ASZ, mint klinikai kórkép történetét, tüneteit és diagnosztikai kritériumait, illetve az autizmus spektrumzavarral élők oktatásának és fejlesztésének lehetőségeit. A módszertani rész a speciális nevelési igényű emberekkel szembeni társadalmi érzékenyítést, valamint olyan módszerek kidolgozását és bemutatását tartalmazza, amelyek elősegítik az ASZ-ral diagnosztizált gyerekek vallásos nevelését, illetve a katekézis által a gyülekezeti életbe való integrálását. A gyakorlati részben sorakoztatjuk fel azokat a módszereket, amelyek segítenek abban, hogy a spektrumon élő gyerekek beintegrálását megkönnyebbítsük, illetve bemutatunk egy olyan gyűjteményt, amely segítségére lesz lelkészeknek, diakónusoknak, vallástanároknak és gyülekezeti tagoknak, akik szerepet vállalnának ebben a feladatban. Végül összefoglaltuk megfigyeléseinket és felsoroltuk a munkában segítségünkre siető eszközöket és szervezeteket.