Molnár-Mikola Andrea

Az autizmus spektrumzavar (továbbiakban ASZ) előfordulási aránya az elmúlt évtizedekben világszerte növekedést mutatott. Ennek következtében valószínűsíthető, hogy az egyházak gyülekezeteiben is egyre több a spektrumon élők száma. Ennek fényében fontos kidolgoznunk olyan pedagógiai eljárásokat, amelyek segíthetnek az autizmus spektrumzavarral élő kisiskolásokat tanítani, a gyülekezetekbe integrálni a katekézis által. A következőkben három olyan eljárás kerül ismertetésre, amelyek együttes használata támogathatja a fenti cél elérését. Az érzékenyítés által segíthetünk a kortársaknak, a csoport többi tagjának, hogy megértsék, miben különbözik tőlük az ASZ-vel élő személy. Átérezhetővé tehetjük számukra, hogy milyen nehézségekkel kell megküzdenie nap mint nap annak, aki nem neurotipikus. A differenciálás segíthet abban, hogy a spektrumon élő gyermekkel úgy tudjunk foglalkozni, hogy egyéni képességei fejlődjenek, hátrányos helyzete a lehető legjobban kiküszöbölődjön. Az alkalmakra való specifikus felkészülés által lehetőségünk nyílik arra, hogy a bibliaismeretben való tudás kibővítése mellett fejlesszünk olyan készségeket is, amelyekben az ASZ-vel élő gyermekek nem annyira fejlettek, mint neurotipikus társaik.

Ebben a dolgozatban olyan módszereket mutatunk be, amelyek felhasználhatóak az autizmus spektrumzavarral diagnosztizált elemi osztályos gyerekek gyülekezetekbe való integrálásához. Alapja az a törekvés, hogy a Romániai Református Egyház felé hangsúlyosabbá tegye ennek a kérdéskörnek a vizsgálatát és gyakorlatba ültesse a kidolgozott módszereket, hiszen a gyülekezetekben is egyre több ASZ-ral élő gyermek él, akiket be kell vonni a keresztyén életbe. A dolgozat első részében bemutatjuk a tipikusan fejlődő kisiskolások katekézisének jellemzőit és módszertanát, majd biblikailag alátámasztjuk, hogy miért jogosultak az autizmussal élők a gyülekezetekhez tartozni, valamint a katekézisben részt venni. A második részben ismertetjük az ASZ, mint klinikai kórkép történetét, tüneteit és diagnosztikai kritériumait, illetve az autizmus spektrumzavarral élők oktatásának és fejlesztésének lehetőségeit. A módszertani rész a speciális nevelési igényű emberekkel szembeni társadalmi érzékenyítést, valamint olyan módszerek kidolgozását és bemutatását tartalmazza, amelyek elősegítik az ASZ-ral diagnosztizált gyerekek vallásos nevelését, illetve a katekézis által a gyülekezeti életbe való integrálását. A gyakorlati részben sorakoztatjuk fel azokat a módszereket, amelyek segítenek abban, hogy a spektrumon élő gyerekek beintegrálását megkönnyebbítsük, illetve bemutatunk egy olyan gyűjteményt, amely segítségére lesz lelkészeknek, diakónusoknak, vallástanároknak és gyülekezeti tagoknak, akik szerepet vállalnának ebben a feladatban. Végül összefoglaltuk megfigyeléseinket és felsoroltuk a munkában segítségünkre siető eszközöket és szervezeteket.