Balás Zoltán Attila

What is the Reformed prayer, and how does it look like? In my opinion, every Reformed believer should ask themselves this question sometimes, but they can not find an answer. However, we have Confessions, and so there is some guidance, but not a clear model by which we can put the theology of prayer into practice. This thesis aims to fill this gap. If we try to discover something about Reformed spirituality, we need to start from John Calvin, and the confessions of our Church. To see a clearer picture, I studied all the confessions that were available for me, from the Irish Confession and the Hungarian confession from Debrecen-Egervölgy to the two Westminster Catechisms. Most of them have a theological perception about prayer and this is what we can put into practice in our everyday spirituality. At the end of my thesis, I compare two prayers from different periods to find out what are the teachings which survived the ages, perhaps in an unreflected way, and I also describe a prayer routine which puts the doctrines into practice. I hope that my thesis will not just summarize the confessions' doctrines about prayer, but also present a now-old way of praying in a Reformed manner.

Hogyan kell református módon imádkozni? Meggyőződésem, hogy ez egy olyan kérdés, amit időnként feltesz magának egy református hívő, ám sok esetben konkrét választ nem tudunk rá adni. Vannak ugyanis hitvallásaink, vannak irányelveink, de nem rendelkezünk olyan módszerrel, ami esetlegesen ezeket a gyakorlat nyelvére fordítja. Dolgozatom e hiányt igyekszik pótolni. Ha a református spiritualitásból indulunk ki, Kálvin megkerülhetetlen, ugyanúgy az egyházunk által elismert hitvallások is. Annak érdekében azonban, hogy minél teljesebb képet nyerhessek, igyekeztem minden rendelkezésemre álló hitvallás imádságról szóló tanítását összegezni. Az Ír Hitvallástól kezdve a Debrecen-Egervölgyi Hitvalláson át a Westminsteri Kátékon át látható, hogy szinte minden hitvallás megfogalmazza az imádság elvi alapjait, amik lefordíthatóak a kegyesség életére. Igyekszem tehát az alapelveket felsorakoztatni, oly módon, hogy az alkalmazható legyen a spiritualitás nyelvére. A dolgozat végén pedig egyrészt összehasonlítok két, eltérő korból származó imádságot, annak érdekében, hogy lássuk, melyek azok a tanítások, amik - talán reflektálatlanul - mégis ott maradtak az imádság tudatunkban, valamint egy ima módot is megfogalmazok a fenti alapelvek gyakorlatba ültetésére. Reménykedem benne, hogy dolgozatom nem csak a különböző hitvallások tanításának összegzésére lesz alkalmas, hanem felmutat egy arra néző lehetőséget, hogy valaki reformátusul tudjon imádkozni.

Mi a keresztség? A tisztulási szokás rituáléja? Vagy beavatási rituálé? Mindkettő esetleg? Milyen gyökerekkel rendelkezik? Csak zsidó háttérre tekint vissza, vagy ennél mélyebbre nyúlnak vissza gyökerei? E kérdésekre keressük a választ.

A mosakodás, mint rituális cselekedet, szinte minden vallásban megjelenik, bár különböző jelentésekkel. Eredetileg a testi szenny megtisztulásának rituáléjaként tekintettek erre, de a második templom korának irodalmában ez megváltozott. A dolgozat megvizsgálja mind a zsidó, mind a nem zsidó gyökereket. 

Tanulmányunk koncentrikus szerkezetű, és a Héber Bibliában és annak görög fordításában, a Septuagintában használt kifejezések nyelvtani kijelentéseivel kezdődik. A második egység a zsidóságra gyakorolt hellenisztikus hatás vizsgálatát jelenti, a görög-római kultúra rituális mindennapi életében a víz különböző értelmezéseinek számba vételével, különös tekintettel a misztériumkultuszokra. Folytatjuk az elemzést a judaizmuson belül, ahol a bemerítés szertartását vesszük górcső alá mind az első és a második templom idejéből. Utolsó egységként a Keresztelő János tevékenységét elemezzük, mint ami közvetlen előzménye a keresztelés gyakorlatának. Mindezek vizsgálata után világossá válik, hogy a keresztség formai szempontból magán hordoz mind judaista, mind pedig hellén hatásokat. A keresztség mindkét kultúrában jelen van ugyan, de mégsem azonos azzal, amit a későbbi keresztyén sákramentum jelképez.

(A 25. Reál- és Humántudományok ETDK keretében bemutatott dolgozat)

A keresztyén és a többi vallás viszonyának vizsgálata, azok közötti kölcsönhatások keresése nem újkeletű kérdés, már több évszázada foglalkoznak vele, amint azt a dolgozat során látni is fogjuk. Az ő törekvéseiken felbátorodva keressük azokat a kapcsokat, amikkel valahogy meg tudjuk érteni, hogyan „lett” a keresztség, hiszen amikor Jézus megbízza a tanítványokat a keresztség és igehirdetés szolgálatával, akkor a tanítványok már tudják, mi az a keresztség. 

A kérdéssel csupán külső, formai értelemben foglalkozunk. Az Újszövetség, és ezen belül leginkább a páli irodalom részletesen tárgyalja azt, hogy milyen teológiai hátteret kell ennek az ősi rituálénak tulajdonítani, így a kérdésnek ezt az oldalát nem kívánjuk beemelni a dolgozatba. Egyszersmind elutasítjuk azt a nézetet, miszerint a keresztyénség valahonnan egy az egyben átvette volna a keresztség fogalmát, vagy esetleg valamely más vallásnak a meglévő szokását judaizálták vagy kritsztianizálták volna elődeink. Azt azonban tisztán látjuk, hogy mint sok mindent megélt közösség, a zsidóságra több kultúra is hatással volt, melyeknek nyomait véljük felfedezni a keresztség és bemerítés bizonyos gyakorlataiban. Kétségtelen, hogy amikor a jézusi tanítások határai túlcsordulnak Júdea tartomány fizikai határain, sokkal több hatással találkozik. Ezek vizsgálatával azonban nem foglalkozunk. 

A formai szempontokat azonban igyekszünk minél tüzetesebben megvizsgálni, és keresni arra a választ, hogy milyen vízzel való szokások átvétele és alkalmazása vezetett el Keresztelő János keresztségéig, mely a ma ismert és hitt keresztség formai alapja. Utunk korokon és kultúrákon át ível, melyre meghívjuk az olvasót.