Balás Zoltán Attila

Mi a keresztség? A tisztulási szokás rituáléja? Vagy beavatási rituálé? Mindkettő esetleg? Milyen gyökerekkel rendelkezik? Csak zsidó háttérre tekint vissza, vagy ennél mélyebbre nyúlnak vissza gyökerei? E kérdésekre keressük a választ.

A mosakodás, mint rituális cselekedet, szinte minden vallásban megjelenik, bár különböző jelentésekkel. Eredetileg a testi szenny megtisztulásának rituáléjaként tekintettek erre, de a második templom korának irodalmában ez megváltozott. A dolgozat megvizsgálja mind a zsidó, mind a nem zsidó gyökereket. 

Tanulmányunk koncentrikus szerkezetű, és a Héber Bibliában és annak görög fordításában, a Septuagintában használt kifejezések nyelvtani kijelentéseivel kezdődik. A második egység a zsidóságra gyakorolt hellenisztikus hatás vizsgálatát jelenti, a görög-római kultúra rituális mindennapi életében a víz különböző értelmezéseinek számba vételével, különös tekintettel a misztériumkultuszokra. Folytatjuk az elemzést a judaizmuson belül, ahol a bemerítés szertartását vesszük górcső alá mind az első és a második templom idejéből. Utolsó egységként a Keresztelő János tevékenységét elemezzük, mint ami közvetlen előzménye a keresztelés gyakorlatának. Mindezek vizsgálata után világossá válik, hogy a keresztség formai szempontból magán hordoz mind judaista, mind pedig hellén hatásokat. A keresztség mindkét kultúrában jelen van ugyan, de mégsem azonos azzal, amit a későbbi keresztyén sákramentum jelképez.

(A 25. Reál- és Humántudományok ETDK keretében bemutatott dolgozat)

A keresztyén és a többi vallás viszonyának vizsgálata, azok közötti kölcsönhatások keresése nem újkeletű kérdés, már több évszázada foglalkoznak vele, amint azt a dolgozat során látni is fogjuk. Az ő törekvéseiken felbátorodva keressük azokat a kapcsokat, amikkel valahogy meg tudjuk érteni, hogyan „lett” a keresztség, hiszen amikor Jézus megbízza a tanítványokat a keresztség és igehirdetés szolgálatával, akkor a tanítványok már tudják, mi az a keresztség. 

A kérdéssel csupán külső, formai értelemben foglalkozunk. Az Újszövetség, és ezen belül leginkább a páli irodalom részletesen tárgyalja azt, hogy milyen teológiai hátteret kell ennek az ősi rituálénak tulajdonítani, így a kérdésnek ezt az oldalát nem kívánjuk beemelni a dolgozatba. Egyszersmind elutasítjuk azt a nézetet, miszerint a keresztyénség valahonnan egy az egyben átvette volna a keresztség fogalmát, vagy esetleg valamely más vallásnak a meglévő szokását judaizálták vagy kritsztianizálták volna elődeink. Azt azonban tisztán látjuk, hogy mint sok mindent megélt közösség, a zsidóságra több kultúra is hatással volt, melyeknek nyomait véljük felfedezni a keresztség és bemerítés bizonyos gyakorlataiban. Kétségtelen, hogy amikor a jézusi tanítások határai túlcsordulnak Júdea tartomány fizikai határain, sokkal több hatással találkozik. Ezek vizsgálatával azonban nem foglalkozunk. 

A formai szempontokat azonban igyekszünk minél tüzetesebben megvizsgálni, és keresni arra a választ, hogy milyen vízzel való szokások átvétele és alkalmazása vezetett el Keresztelő János keresztségéig, mely a ma ismert és hitt keresztség formai alapja. Utunk korokon és kultúrákon át ível, melyre meghívjuk az olvasót.