(A 25. Reál- és Humántudományok ETDK keretében bemutatott dolgozat)
A keresztyén és a többi vallás viszonyának vizsgálata, azok közötti kölcsönhatások keresése nem újkeletű kérdés, már több évszázada foglalkoznak vele, amint azt a dolgozat során látni is fogjuk. Az ő törekvéseiken felbátorodva keressük azokat a kapcsokat, amikkel valahogy meg tudjuk érteni, hogyan „lett” a keresztség, hiszen amikor Jézus megbízza a tanítványokat a keresztség és igehirdetés szolgálatával, akkor a tanítványok már tudják, mi az a keresztség.
A kérdéssel csupán külső, formai értelemben foglalkozunk. Az Újszövetség, és ezen belül leginkább a páli irodalom részletesen tárgyalja azt, hogy milyen teológiai hátteret kell ennek az ősi rituálénak tulajdonítani, így a kérdésnek ezt az oldalát nem kívánjuk beemelni a dolgozatba. Egyszersmind elutasítjuk azt a nézetet, miszerint a keresztyénség valahonnan egy az egyben átvette volna a keresztség fogalmát, vagy esetleg valamely más vallásnak a meglévő szokását judaizálták vagy kritsztianizálták volna elődeink. Azt azonban tisztán látjuk, hogy mint sok mindent megélt közösség, a zsidóságra több kultúra is hatással volt, melyeknek nyomait véljük felfedezni a keresztség és bemerítés bizonyos gyakorlataiban. Kétségtelen, hogy amikor a jézusi tanítások határai túlcsordulnak Júdea tartomány fizikai határain, sokkal több hatással találkozik. Ezek vizsgálatával azonban nem foglalkozunk.
A formai szempontokat azonban igyekszünk minél tüzetesebben megvizsgálni, és keresni arra a választ, hogy milyen vízzel való szokások átvétele és alkalmazása vezetett el Keresztelő János keresztségéig, mely a ma ismert és hitt keresztség formai alapja. Utunk korokon és kultúrákon át ível, melyre meghívjuk az olvasót.