In New Testament textual criticism, a broad consensus has emerged that the Markan shorter ending, the scene of Jesus' agony (Luke 22:43–44), and the story of the adulterous woman (John 7:53–8:11) did not originally belong to the text of the Gospels. Because the traditions underlying these passages are early, the most recent critical editions of the Greek New Testament print them in the main text.
Az újszövetségi szövegkritikában széles körű konszenzus alakult ki arra vonatkozóan, hogy a márki rövidebb záradék, a Jézus agóniájáról szóló jelenet (Lk 22:43–44) és a parázna asszony története (Jn 7:53–8:11) eredetileg nem tartoztak az evangéliumok szövegéhez. A mögöttük meghúzódó hagyományok korai eredete miatt viszont a görög Újszövetség legújabb kritikai kiadásai a főszövegben közlik ezeket.
In New Testament textual criticism, a broad consensus has emerged that the Markan shorter ending, the scene of Jesus' agony (Luke 22:43–44), and the story of the adulterous woman (John 7:53–8:11) did not originally belong to the text of the Gospels. Because the traditions underlying these passages are early, the most recent critical editions of the Greek New Testament print them in the main text.
Az újszövetségi szövegkritikában széles körű konszenzus alakult ki arra vonatkozóan, hogy a Márk rövidebb záradék, a Jézus agóniájáról szóló jelenet (Lk 22:43–44) és a parázna asszony története (Jn 7:53–8:11) eredetileg nem tartoztak az evangéliumok szövegéhez. A mögöttük meghúzódó hagyományok korai eredete miatt viszont a görög Újszövetség legújabb kritikai kiadásai a főszövegben közlik ezeket.
The Epistle of Jude is one of the most complex yet historically marginalized texts of the New Testament. This thesis aims to address the closely interrelated issues of authorship and dating by examining the letter's historical and contentual questions in unity. Utilizing a historical-critical approach, the study integrates literary, theological, and rigorous linguistic-exegetical analyses. Beginning with canon-historical data and the second temple Jewish apocryphal background, the scope is progressively narrowed to the exegesis of core Greek terms in pivotal passages (Jude 3–4; 17–21).
A Júdás-levél az Újszövetség egyik legösszetettebb, kutatástörténetileg mégis sokáig perifériára szorult irata. A dolgozat célja, hogy a levél történeti és tartalmi kérdéseit egységben kezelve megalapozott választ adjon a szerzőség és a keletkezési idő szorosan összefüggő problémaköreire. A kutatás módszertani alapját a történeti-kritikai megközelítés adja, amelyet irodalomkritikai, teológiai és hangsúlyos nyelvi-exegetikai elemzés egészít ki.
This thesis examines the confrontations between the Sadducees and Jesus. In the course of my research, I first compile and analyze data drawn from various sources, examining the relevant works of Flavius Josephus, their occurrences in the New Testament, as well as passages concerning them in rabbinic literature. I then synthesize the collected data and, on this basis, seek to develop a comprehensive picture of the Sadducee group.
A dolgozat a szadduceusok és a Jézus közötti konfrontációkat vizsgálja. Kutatásom során előbb összesítem a különböző forrásokból vett adatokat, megvizsgálva Josephus Flavius releváns műveit, az újszövetségi előfordulásukat valamint a rabbinikus irodalom róluk szóló részeit. Az ebből vett adatokat összegezzem, majd ezek alapján egy átfogó képet igyekszem alkotni a szadduceusok csoportjáról.
A tanulmány a mátéi szövetségi szemantikai háló szerkezeti és statisztikai elemzését végzi el az szerkesztésdinamikai jelentés analízis (SZDJA) nyolc szintjén. Kiindulópontja az ekléziogén attraktor fogalma, az a hermeneutikai erő, amely a Máté evangéliumának kutatásában elfedi annak eredeti zsidó szövetségi logikáját, s emiatt a szöveget az egyháztani előfeltevések irányába tolja el.
A feltámadás a keresztyén hit alaptétele. Az Újszövetség nemcsak Jézus halálból való feltámadását hirdeti, hanem a benne hívőkét is f. Jelen tanulmány ennek a hitnek gyökereit keresi: mi előzte meg ezt a szilárd újszövetségi hittételt? Ezért kanonikus sorrendben és szerzőcsoportokra bontva ismertetem Ószövetség könyveiben fellehető előzményeket, és kitérek a deuterokanonikus és pszeudoepigráf iratokban fellelhető felfogásokra is.