Az öngyilkosság napjainkban megrázó méreteket ölt az emberek körében, de gyülekezeteinkben is. A dolgozat arról szól, hogy miként lehet megközelíteni a témát, bevezetést akar nyújtani abban, hogyan lehet kísérni olyan gyászolókat, akiknek hozzátartozói az öngyilkossághoz folyamodtak, illetve, hogy milyen támpontokat érdemes figyelembe venni lelkigondozásuk során. Fel kívánja mutatni azokat a tényezőket, amelyek nehezítik a gyász folyamatát, illetve azokat az okokat, amik hajlamosíthatják a gyászolót arra, hogy a gyásza komplikált gyásszá alakuljon. Jelen szakdolgozati kutatás ezekre irányul, célja pedig felfedni az összefüggéseket, illetve a jelentős különbözőségeket valós eseteket vizsgálva, elemezve. A tanulmány során tizenegy interjú lett elkészítve olyan személyekkel, akiknek közvetlen hozzátartozói (pl. édesapja, házastársa vagy gyereke) adták fel a harcot, öngyilkossághoz folyamodva. Az eredmények rá mutatnak arra, hogy a gyászolók komoly problémákkal néznek szembe az öngyilkosság ténye után. Az eredmények rámutatnak, hogy sokan a közösség ítélkezésével néznek szembe, még akkor is, ha közvetlenül nem találkoznak vele, továbbá megfigyelhető, hogy gyakran megjelent érzések a hozzátartozókban a szégyen, a bűntudat, a düh melyeket kiegészít az örök kérdés: „miért?”.