Czéczei Tamás-Lóránd

A dolgozat öt egyházközség összeírásait tartalmazza és dolgozza fel: Csittszentiván, Mezőbergenye, Mezőpanit, Harcó és Mezőbánd. Az összeírások 1687-ből valók, a Marosi Református Egyházmegye legrégebbi matriculájából. A matricula adatokban gazdag, információval szolgál a gyülekezetek vagyonáról, ingó és ingatlan javairól, adományokról, társadalmi viszonyokról. Először a Marosi Református Egyházmegye bemutatására kerül sor, tekintettel a történeti hátterére, reformációjára és az adott korszak sajátosságaira. Ezt követi az öt egyházközség rövid történeti ismertetője. Az összeírások feldolgozása során kiemelt figyelmet kaptak az egyházi vagyon elemei: úrasztali edények, textíliák, könyvek, földbirtokok, épületek. Továbbá a jobbágyi és zselléri viszonyokról, az adományok jelentőségéről, valamint a lelkészek és tanítók fizetéséről is tudomást szerezhetünk. Az összeírásokból kinyert adatok felsorolása és rendszerezése átláthatóságot nyújt, lehetőséget teremt az egyházközségek anyagi vonatkozásban történő összehasonlításához. Az alapvető forrásként megjelölt matricula átírt szövegét is tartalmazza a dolgozat, megkönnyítve a hozzáférést a későbbi kutatásokhoz. Az elemzésből kitűnik, hogyan tükrözik az összeírások a korabeli református gyülekezetek gazdasági és társadalmi helyzetét, illetve erőfeszítéseiket a fennmaradás, egyházi élet fenntartása érdekében.

A dolgozatom központi témája a Marosi Református Egyházmegye 1818-as évi esperesi vizitációs jegyzőkönyveinek feldolgozása. A dolgozat célja az akkori egyházi élet és vizitációs gyakorlat megismerése a jegyzőkönyvben található adatok figyelembe vételével. A cél eléréséhez szükséges volt a levéltári munka a jegyzőkönyvek feldolgozásához, illetve a könyvtári kutatás a korral és a vizitáció intézményével kapcsolatos adatok begyűjtése érdekében. A dolgozatomban a teljesség igénye nélkül mutatom be az egyházmegyét, tárgyalom a kor egyháztörténetét, és az esperesről, esperesi vizitációról is értekezem. Kutatásom során arra a következtetésre jutottam, hogy a jegyzőkönyvek jó betekintést nyújtanak a 19. századi egyház mindennapjaiba, illetve a vizitáció intézményét is kimerítően megismerhetjük. A vizitációról reális képet kapunk, azt ismerjük meg, amit az akkori egyház valóban gyakorolt, nem pedig a különböző kánonok szabályzatát, amelyhez kellett volna alkalmazkodjon a vizitáció. Ezáltal nyilvánvalóvá válnak az akkori és a mai kor egyházi gyakorlata közötti különbségek. Összességében elmondható, hogy a 19. századi egyházhoz képest napjainkban észrevehető az egyházfegyelem lazulása és az egyház társadalomban betöltött szerepének megváltozása.