A Marosi Református Egyházmegye öt gyülekezetének összeírásai 1687-ből

A dolgozatom célja a Marosi Református Egyházmegye öt gyülekezetének, név szerint: Csejd, Kebeleszentiván, Jedd, Koronka és Marosszentkirály, 1687-es összeírásainak részletes bemutatása és elemzése. A kutatás forrásaként a Marosi egyházmegye egyik legrégibb fennmaradt matriculáját használom, amely betekintést nyújt a gyülekezetek 17–18. századi életébe és anyagi helyzetébe. A dolgozat első részében igyekszem rövid történeti betekintést nyújtani az egyházmegye kialakulásáról, majd az érintett települések rövid történetét ismertetem. Ezt követően az összeírások alapján részletesen elemzem az egyházközségek ingó (pl. úrasztali edények, textíliák, könyvek) és ingatlan vagyonát (pl. földbirtokok, lelkészi és tanítói lakások), valamint az adományok szerepét és típusait. A vizsgálat során külön figyelmet szentelek a lelkészek és tanítók javadalmazására, az egyházi adminisztráció működésére és a közösségi összefogás megnyilvánulásaira. A dolgozatom részeként közlöm az elemzett összeírások teljes, átírt szövegét, hogy ezzel is segítsem a témában folytatott további kutatásokat. A munkámmal igyekszem hozzájárulni a kora újkori erdélyi református egyházszervezet működésének jobb megértéséhez, és rávilágítani az egyház társadalmi, gazdasági és kulturális szerepére a vizsgált korszakban.