Repozitórium index

Jelen munkában Aranyszájú János zsidóellenes igehirdetéseinek teológiai vonatkozásait vizsgáljuk. Az egyházatya igehirdetéseinek visszhangja nem csak kora hallgatóságát nyűgözte le, hanem a későbbiekben sokakban ellenszenvet keltett. A modern teológia egyik kérdésévé vált, hogy a zsidóellenes igehirdetések antiszemita tartalommal bírnak-e, vagy sem. Úgy tűnik, hogy a választ nem a IV. századi egyház álláspontja alapján kell keresnünk. A dolgozatban jelenkori vitákat is megvizsgálunk, amelyek azt a kérdést feszegetik, hogy számonkérhető-e Jánoson az a következmény, amit a XX. század egyik legrémisztőbb
eseményeként, Shoa-ként ismerünk.

Dolgozatom Aranyszájú János életéből indul ki, hiszen minden társadalmi vonatkozású igehirdetéséhez kötődik egy életesemény is, amely szemléltető eszköz lehet a kor társadalmi helyzetének bemutatására nézve. Példának okáért megemlíteném az Antiokhiában írt igehirdetések közül azokat, amelyek társadalmi vonatkozást tartalmaznak.

„Aki énekel, az kétszer imádkozik”. Augustinus mondata sokszor felbukkan a dolgozatomban, jelezve azt, hogy a gyülekezeti éneklés nem egy haszontalan elem az istentisztelet keretén belül. Sőt mi több, nem csak a gyülekezeti közösségen belül van jelentősége, hanem a keresztény gyülekezeti tag személyes életében is. Dolgozatom egy átfogó összefoglaló arról, hogy mi tulajdonképpen a gyülekezeti éneklés. Egy idősíkot követve kitérek arra, hogy mit jelentet az Ó- és Újszövetség gyülekezetének és emberének az ének szerepe a mindennapokban, hogyan vélekedtek erről a reformátorok, milyen álláspontokat képviselnek az egyházzenészek, valamint a kortárs szakértők hogyan vélekednek minderről. Figyelembe véve a gyülekezeti éneklés sajátos funkcióit, azokra a kérdésekre kerestem a választ, mint teljesebb kifejeződésre juthat-e a hit az éneklés során? Háttérbe szorult-e, az egyház megítélésében, az éneklés-zenélés fontossága? Tulajdoníthatunk-e missziói erőt az éneklésnek?