Repozitórium index

Although István Beythe (1532-1612) is usually remembered for his botanical works, his main achievement is his four-part sermon collection (Németújvár, 1584). The first volume contains the Sunday gospels, the second the apostolic epistles he based his lessons on, the third includes excerpts from the Gospel used on feast days of the saints, and the fourth the explanation of the epistles dedicated to the main holidays. My study is about the genre and structural characteristics of these writings, with special emphasis on the denominational lessons of the book on the feasts of the saints.

Az ősi népek zenéit, énekét musica humana névvel emlegetik, amely a lélek belső harmóniáját jelenti, és ezt az emberi kultúra musica mundanavá, a mindenség hangjává alakítja át (Szabolcsi Bence). E kor emberének is voltak ősi rítusai, szokásai (születési, beavatási, házassági, hálaadó, kérő, áldó, elhárítói, végtisztességet tevő, halottsiratási rítusai). A kereszténység zenei alapja a zsinagógai és jeruzsálemi temploméneklés és zene talajában gyökerezik. Míg a zsinagógákban zsoltárok, hálaadó imák és hitvalló énekek szólaltak meg, addig a jeruzsálemi templomban a felsorolt énekekhez hangszerek és énekkarok zenéje is társult. (Természetesen nem a mai értelemben vett ének- és zenekarokra kell gondolnunk.)

Ha valaki keresztyénként szembesül a társadalom által felvetette kérdésekkel, bibliai alapok után kutat. A szegény és szegénység szavak a Bibliában igen gyakoriak. A szegény – az özvegy és az árva – az ókori Izráelben Isten különös gondoskodásában részesült. Az Újszövetség arra tanít, hogy a keresztyének a fogalom világi, hétköznapi jelentése értelmében nem gazdagok. Jézus és az apostolok arra intenek, hogy a gazdagság könnyen az Isten országába való bejutás akadályává válhat. Ha valaki keresztyénként akarja megérteni a társadalmi változásokat, jól teszi, ha különbséget tesz három fél között: Isten, a felebarát (embertárs) és önmaga között.