Repozitórium index

Paul Tillich újraértelmezte a kereszténységet a korreláció módszerének megfelelően. Fel kell tennünk a kérdést, hogy ezzel a gigantikus vállalkozással valóban sikerült-e megőrizni a kereszténységet eredeti formájában. Megpróbálom bebizonyítani, hogy a hagyományos és a Tillichi teológia között jelentős eltérés tapasztalható, különösen a történeti Jézus kérdésével, az ontológiai fogalmak és az "inkarnáció" használatával kapcsolatban.

Paul Tillich szótériológiájában az egyik döntő elem a helyettesítés tagadása, amelynek számos fontos következménye van teológiájában. Először is, Krisztus mint Isten és ember közötti közbenjáró nem olyan „harmadik valóság”, amelyre mind Istennek, mind az embernek szüksége lenne a kijelentés és a megbékélés elérése céljából.15 Elutasítja Anselmus objektív típusú, a Cur Deus homo? című munkájában kifejtett megbékéléstanát, ugyanis véleménye szerint azt a középkori jogfelfogás és a bűn mennyiségi szemlélete terheli meg.

Ki volt Kálvin, aki népeket formált át, királyokat tanított, hercegekkel, hercegnőkkel levelezett? Teológiai látása máig hatóan meghatározta egész Európa fejlődési irányát és az őt hallgatók száma sokszor az ezret is meghaladta. Miféle erő testesült meg Kálvinban, aki tanításával olyan acélos jellemeket kovácsolt, mint amilyen volt Szegedi Kis István, Árva Bethlen Kata, Károli Gáspár és sokan mások. Illyés Gyula sokat emlegetett sora summázza: mit jelentett Kálvin és a kálvinizmus nemcsak Európának, hanem nekünk, magyaroknak is: „Hiszed, hogy volna olyan, amilyen magyarság, ha nincs Kálvin? – Nem hiszem.”

1948 két igen jelentős történést hozott, amely hosszú távon meghatározta a Magyarországi Református Egyház további sorsát – mondhatjuk – napjainkig. E két esemény: az egyházi iskolák államosítása (1948. június 16.) és az „Egyezmény” megkötése (október 7.). Amikor a református egyház helyzetét vizsgáljuk a fordulat évében, figyelmünket erre a két fő eseményre összpontosítjuk. A kommunista párt és a református egyház viaskodása az iskoláztatás felett nemcsak történetiségében figyelemre méltó, hanem pars pro toto mutatja be a párt stratégiájának és módszerének alapelemeit is az egyházakkal szemben.