Repozitórium index

Egyházunk lelki és szervezetbeli újjászületésének érdekében jogos mindenkor, sőt kötelesség a régi elavult rendet felforgatni és ujjal cserélni fel. S ha megtették ezt már kivétel nélkül a világ összes kálvinista egyházai, miért vonnánk ki annak megtétele alól magunkat éppen mi, romániai magyar reformátusok, holott ez nálunk fajunk és egyházunk legfontosabb életkérdése.

Amerikában az ottani nagy protestáns egyházak, a methodista, baptista, református, lutheránus és anglikán egyházak köréből indult ki.

A hermeneutika egy összetett folyamat, amely során a lelkész, az értelmező különböző szövegeket, textusokat értelmez. Dolgozatomban erről a hermeneutika és a prédikációírás kapcsolatáról írok.

A dolgozat első részében az 1968-ban történő megemlékezés eseményeit vázolom, mely alkalommal egyházunk megalakulásának 400 éves évfordulóját ünnepelték meg elődeink, valamint bemutatom az 1979-ben zajlott nagyszabású ünnepség momentumait, mely alkalommal Dávid Ferenc halálának 400 éves évfordulóját ülték. Több zsinati beszámolóban van szó az események menetéről, több szerző is említést tesz mindkét ünnepségről, de úgy gondoltam, hogy a két megemlékezés közlése mégsem elég részletes. Azonban az a véleményem, hogy a két eseményt egy helyen is meg kell említeni, hiszen mindkettő többek között azért került megrendezésre, mert Dávid Ferenc munkája nyomán létrejött az Unitárius Egyház és ő egy olyan reformátor volt, akire érdemes emlékezni, valamint mindkét ünnepségre az államszocializmus éveiben került sor.

Dolgozatom elkészítése során úgy éreztem magam mintha időutazáson vettem volna részt, de a feltárt anyag nemcsak élményt, hanem tanulságot is nyújt a jelen és jövendő nemzedék számára. Pontos képet kaphatunk az akkori gyülekezetek életéről, milyen nehézségekkel küszködtek, milyen igényeik voltak. Emellett arra is fény derül, hogy az egyházi szolgák fizetése miből állt, milyen igénnyel léptek fel a gyülekezeti tagok velük szemben. Az egyházfegyelemmel kapcsolatban értékes információk tárulnak az olvasók elé. Kitűnik, mennyire szigorúan vették a gyülekezetek fegyelmezését. Nemcsak az egyházi kereteken belül bűnnek minősített vétkekkel szemben léptek fel, hanem azok ellen is, amelyek mind a közösségi, mind a családi életre nézve károsak. A jegyzőkönyv elénk tárja a gyülekezetek erős élni akarását is, hiszen amellett, hogy az épületeket karbantartották, nem egyszer olvashatunk arról, hogy templomokat is építettek, tettek azért, hogy közösségük erősödjön, fennmaradjon.