Repozitórium index

Jelen dolgozat azt kutatja, hogy a teológiai oktatás milyen hatással van azokra, akik itt végezték tanulmányaikat, különös tekintettel arra, hogy akik teológiát tanultak, későbbi szakmai előmenetelük milyen más területekre irányította őket.

Jelen dolgozatban két nagyon fontos témára térünk ki: a keresztségre és az úrvacsorára, melyek mindkét egyházban el vannak ismerve. Az alaphitvallásokat vesszük alapul, kiegészítve más tudományos iratokkal, melyek ezen témákat dolgozzák föl.

Isten határtalan szeretete (Jn 3,16) ellentétben áll a földi szeretetszolgálattal, hiszen az ember szeretete is határos, korlátolt. A határok nem csupán akadályoznak, hanem védenek is, ez a szeretetszolgálatra is érvényes. Kérdés, hogy tudjuk-e, hogy mely az a határ, mely valóban védelem, és nem visszaélés, hiszen ez nem olyan egyértelmű, mint egy kerítés, egy jelzőlámpa vagy egy fal. „A lelki világban a határok ugyanilyen valóságosak, de nehéz őket felismerni” – olvashatjuk a láthatatlan határokról. A határok pontos körvonalazódása nemcsak a szeretetszolgálatban segítenek, hanem énünk határait is kijelölik. Milyen esetben indokoltak azok a határok, melyeket – esetenként – a szolgálatot végző szab meg, ha a szeretetszolgálatban már amúgy is alapvető határok (kommunikáció, földrajzi, anyagi, stb.) adottak?

Jelen dolgozatban Ambrosius erkölcsi értekezéseiből válogatva néhány főbb témát akarunk bemutatni az olvasónak. Célunk megérteni, hogy az egyházi szolgáknak voltak és vannak olyan kötelességeik, amelyek nem évülnek el. Az egyházat megvédtük a múltban minden külső és belső ellenségtől, tanainkat magyaráztuk a gyülekezeti tagoknak. Erre törekszünk a jelenben is. Ennek részese mindenki, aki kötelességének tartja és elhívatást nyert az egyházi szolgálatra, legyen az: lelkész, püspök, esperes, tanító, presbiter, vagy egyszerű gyülekezeti tag. A dolgozat arra próbálja rávezetni az elhívott szolgákat, hogy az egyház képviselői a IV. században sokszor ütköztek ugyanazokba a problémákba, mint a XXI. század egyházi szolgái.