Repozitórium index

At the center of my thesis stands pastoral care, in the light of the transgenerational perspective, with particular attention to the context of marriage. Transgenerationality refers to legacies that span across generations, which have an unconscious impact on the individual’s life and relationships. The aim of my thesis is to point out that the effectiveness of pastoral care can be increased if we keep in mind the systemic approach and the patterns inherited across generations. The theoretical background of the thesis consists of a combination of biblical, psychological, and family therapy perspectives, with special emphasis placed on Böszörményi-Nagy Iván’s contextual therapy. I outline the key role of loyalty and transgenerational effects in detail, and—based on the issues of partner selection patterns, conflict resolution, and intergenerational responsibility—I extend the focus to marriage, as one of the most sensitive channels of transgenerational transmission.

Dolgozatom középpontjában a lelkigondozás áll, a transzgenerációs szemlélet megvilágításában, különös tekintettel a házasság kontextusára. A transzgeneráció olyan nemzedékeken átívelő örökségeket jelent, amelyek tudattalanul is hatást gyakorolnak az egyén életére és kapcsolataira. A dolgozatom célja, hogy rámutasson arra: a lelkigondozás hatékonysága fokozható, ha szem előtt tartjuk a rendszerszemléletet, illetve a generációkon át öröklődő mintázatokat. A dolgozat elméleti hátterét bibliai, pszichológiai és családterápiás szempontok elegyének az összessége teszi ki, ahol különös hangsúlyt fektetek Böszörményi-Nagy Iván kontextuális terápiájára. Részletesen vizsgálom a lojalitás és a transzgenerációs hatások kulcsfontosságú szerepét, illetve a párválasztási minták, a konfliktuskezelés és az intergenerációs felelősség problematikája nyomán kiterjesztem a házasságra, mint a transzgeneráció egyik legérzékenyebb csatornájára.

Heidelbergi bukását követően (1622. szeptember 6.) a magyar és erdélyi protestáns diákok közvetlenül az Északi-Németalföldre indultak, hogy ott folytassák tanulmányaikat a holland egyetemeken – különösen filozófia, teológia és orvostudomány terén. Így az első diákcsoport 1623 augusztusának végén érkezett meg Franekerbe, egy frízföldi kisvárosba. 1811-ig, amikor a helyi fríz egyetemet bezárták, több mint 1200 magyar diákot jegyeztek be a Franekeri Album Studiosorumba, ami jelentősen nagyobb szám, mint bárhol máshol a Hollandiában. Jelenlegi ismereteink szerint legalább tíz magyar diák meghalt és eltemették őket Franekerben. Közülük kilencet az egyetem helyi templomában temettek el, egy pedig később (1697-ben) halt meg Leeuwardenben, Frízföld fővárosában, ahol őrültség miatt zárták be (D. Szepesi András). Ötük sírköve ma is megmaradt a történelmi Martini templomban, Franeker belvárosában. Két sírkő a 17.

Az utódoknak joguk van ahhoz, hogy egy szeretetteljes, bizalomra és méltányosságra épülő családi közegben növekedjenek fel. Az, hogy az „elég jó” szülők részéről miként tapasztalják optimális fejlődésük fentebb említett alapköveit, nagymértékben múlik azon, hogy a párok képesek-e a kapcsolatukban a harmonikus és egymást gazdagító házastársi kapcsolatra. A dolgozatban részletesebben taglalt posztmodern korral való szembesülés nem ragadhat meg a tudatosítás szintjén. Az egyháznak és a lelkipásztornak, mint Isten szolgájának fontos szerepe lehet a boldog és harmonikus családok létrejöttében és fennmaradásában. A dolgozatban taglalt kontextuális szemlélet – amely némiképp a posztmodernben tapasztalható változás, változtatni akarás és rendezetlenség ellentéte – ismerete segíthet abban, hogy támogassuk a relacionális etika fényében létrejött kapcsolatokat.

Téglás István (1853–1915) jól ismert és elismert régész, de eredeti szakmájában, a pedagógiában végzett munkája eddig kevés figyelmet kapott. Ez a tanulmány Téglás István Torda-Aranyos vármegye iskolái kapcsán írt tanfelügyelői jegyzeteit vizsgálja, az erdélyi felekezeti oktatás és iskolák helyzetére és állapotára összpontosítva, különös figyelemmel  a magyar oktatáspolitika és az adott időszak jogszabályainak összefüggésében. A tanulmány célja az, hogy megvilágítsa a magyar oktatás- és kisebbségpolitikát mikrótörténeti forráskiadványokon keresztül.

The text above is the Regulations of the Reformed College Teachers drawn up in 1786 by the board of the College of Kolozsvár (Cluj). The 1780s heralded the era of educational reform, marked by the Habsburg Empire’s ruler mandating a centralisation of the educational system. In response, the Reformed Church of Transylvania embarked on an extensive overhaul of its collegiate structure and public education. These regulations were distinctive, echoing the spiritual heritage bequeathed by nobility and monarchs. Notably, they were exclusively designed for the youth of noble lineage, which likely led to their limited application.

The hermeneutics of István Tőkés. Following the First World War, the theological stance of the Transylvanian Reformed Church underwent a significant shift. Faculty members at the Reformed Theological Faculty of Cluj-Napoca embraced a “confessional, biblical, constructive” approach, realigning with core Reformed principles, and subsequently, in 1925, they began to follow Karl Barth’s New Reformed theology. István Tőkés, a New Testament professor at the Protestant Theological Institute in Cluj from 1973 to 1983, was mentored by these teachers. This paper explores the evolution of Tőkés’ hermeneutics and exegesis, particularly influenced by Albert Maksay.

Tineretul de astăzi se confruntă cu o criză a identității valorilor, fără a fi vinovat pentru aceasta. Cei responsabili de educația și îndrumarea lor, cum ar fi părinții, dascălii, clericii și îndrumătorii spirituali, și-au pierdut orientarea spirituală, preferând adesea siguranța în locul mântuirii. În societatea actuală, se observă o predominanță a răului explicată prin prisma mentalității evoluționiste susținute de știință. În acest context, cuvintele din Sfânta Scriptură și apelul către Dumnezeu par a fi fără rost. Răul este adesea redus la încălcări ale normelor etice, explicate printr-un raționalism care justifică urmarea pasiunilor personale. Abaterea de la calea corectă trasată de Părinții Bisericii, precursorii pedagogiei moderne, a dus la o pierdere a valorilor fundamentale ale creației divine. Este esențial să redescoperim fundamentul creștin al pedagogiei și orientarea spirituală pentru a remedia această situație.

„A kötődés a bölcsőtől a sírig létfontosságú szerepet játszik az ember életében”– vallja John Bowlby pszichológus. Kutatásom által hidat képezek a kötődéselmélet pszichológiai síkon megalapozott elmélete és a pásztorálteológia között. Célom arra rávilágítani, hogy a gyermekkorban kialakuló kötődési minták (biztonságos, szorongó-elkerülő, szorongó-ambivalens és dezorganizált) hatással vannak a felnőtt létre, jelen esetben a lelkipásztorok, mint a gyülekezet élén álló vezető személyek kapcsolati rendszereire. Ennek feltérképezéséhez az empirikus kutatás módszereit is segítségül hívtam. A feltárt kötődési minták és a lelkipásztori szolgálat közötti összefüggéseket az érzelemközpontú terápia (ÉFT) fényében körvonalazom, és lelkigondozói szemszögből mutatok rá a nem biztonságos kötődésűek gyógyulásának lehetőségeire az intim kapcsolatokon belül.

Dolgozatom címe: A Kolozsvári Református Teológiai Fakultás ének- zene egylete a 20. század elején. A dolgozatban röviden áttekintem az erdélyi protestáns egyházzene vázlatos történetét, kiemelve a zeneoktatásnak a református iskolákban betöltött szerepét. A dolgozat gerincét a Kolozsvári Református Teológiai Fakultás 20. században alakult ének-zene egylete működésének bemutatása képezi, ahol kitérek az egylet vázlatos történetére, az egyletet irányító teológiai tanárok munkásságára. A dolgozat fontos fejezete Benedek Kálmán zenetanár-orgonista munkásságának bemutatása, akinek idejében a Kolozsvári Református Teológiai Fakultás énekkara virágkorát élte. A témában eddig feldolgozatlan anyagot képez dolgozatom utolsó fejezete, melyben összeállítottam a Kolozsvári Református Teológiai Fakultás ének-zene egylete kottatárának leltárát.

A relacionális etika szerint a másik emberrel való találkozás és kapcsolat meghatározza a létezésünket: általa formálódunk, az ember a Te által lesz Én-né. A házasság ideális esetben egy életre szóló kapcsolat, amelyben a házastársak keresik az egymás iránti valódi és hosszantartó szeretet, a bensőségesség, az egymás melletti és általi növekedés lehetőségeit.

Rolf Theobold könyvének központi kérdése: hogyan tudunk a rendelkezésre álló idő rövidsége ellenére olyan lelkipásztori beszélgetéseket folytatni, amelyek célja a problémák megoldása? A rövid távú lelkigondozás gyakorlatával kapcsolatos másik igazság az, hogy minden út az első lépés megtételével kezdődik. Sem a tanácsadó, sem a tanácskérő nem várhat azonnali megoldást minden gondra. A megoldás felé vezető úton szükség van egy kezdeti impulzusra, ezért a hangsúly nem az azonnali gyógyulásra, hanem a bátorítás és támogatás azonnali szavára kerül. Gunther Schmidt szerint a megoldáshoz vezető úton szerzett tapasztalatokról szóló visszajelzés ugyanolyan fontos, mint annak elfogadása, hogy a probléma megváltozott felfogása már valódi változáshoz vezet. A megoldások kialakítására való hajlamot is meg kell tanulnunk, hasonlóan a születésünktől kezdve elsajátított tulajdonságokhoz.

(A 25. Reál- és Humántudományok ETDK keretében bemutatott dolgozat)