Repozitórium index

Száz évvel ezelőtt, ha valaki megbetegedett, állapota rohamosan romlott a diagnózis elégtelensége és a megfelelő kezelés hiánya miatt. Elég, ha az akkoriban oly gyakori fertőző megbetegedésekre gondolunk. Az élet végső szakaszában a menthetetlen betegek szerény, rövid ideig tartó gondozásban részesültek, mivel a halál korán beállt. Az orvosi diagnosztika és a kezelés rengeteget javult az agyagi és gazdasági helyzet szinte állandó fejlődése következtében úgy, hogy az átlagéletkor emelkedésével kapcsolatos váradalmak is jócskán megnövekedtek. A kialakult helyzetben szükségessé vált a beteggondozás más alapon történő, és más megközelítés szerinti megszervezése.

Az előadás négy alapgondolatból tevődik össze. A szerző először az emberré létel
kérdését taglalja és az emberi embrióval foglalkozó tudományt kívánja – pozitív megvilágításban – bemutatni. A második részbena prenatális diagnosztika és a művi vetélés hátterére és gyakorlatára tér ki. A harmadik részben arra a kérdésre keres választ, hogy mi az, ami ebben az úgynevezett neonatális fázisban az orvostudomány számára megengedett, és mi az, ami tilos. A negyedik lépésben azokról az új, nagy horderejű lehetőségekről szól, amelyekaz embrióról szerzett tapasztalat alapján ma már megvalósíthatók, hogy hogyan lehet felhasználni a gyógyászatban az úgynevezett őssejteket.

A dolgozat két részre oszlik. A dolgozat első részének az a célja, hogy ismertesse a Marosvásárhelyi Kollégium megalakulását, s bemutassa a kollégiumban uralkodó állapotokokat a második világháború után, melyben helyt kellett állnia a következő fejezetben tárgyalt jeles személyiségnek, Kováts Benedeknek. A második részben Kováts Benedek önéletírása kerül előtérbe. Naplójegyzete alapján, ifjúságának legfontosabb eseményei követhetőek nyomon. Bemutatásra kerül családja, különösen nagyszülei, akik nagy hatással voltak rá, a sokrétű és fáradságot nem ismerő munkássága, melyet a Marosvásárhelyi Kollégium tanáraként vitt véghez, s végül pedig, nyomon követhető, a szabadkőművesekhez való csatlakozása.

Szakdolgozatom témája a katonai, tábori lelkészség hivatása, körülményei. A dolgozat különös figyelmet fordít az első világháború időszakára, mégpedig az Osztrák-Magyar Monarchia császári és királyi hadsereg keretén belül fennálló katonai lelkészségre. Természetesen, mielőtt tárgyalja az említett történelmi korszakot, kitér arra a hosszú történelmi folyamatra, amelyben kialakult a tábori lelkészség intézménye. Miután általánosan kifejtésre kerül a tábori lelkészség az első világháború időszakában, különös figyelmet kap a téma református aspektusban való megvilágítása. Ezek után a melléklet tartalmazza azokat a leveleket, melyeket az első világháborúban szolgáló Kovács Benedek, református tábori lelkipásztor írt haza a frontról az otthoni tanítványainak.