Repozitórium index

Amikor a 20. század elején a teológiai gondolkodásban újra felmerül a történeti módszertan problematikája és az a kérdés, hogy milyen horderő tulajdonítható a kritériumrendszernek és annak a módszertannak, amelyek a bibliai szövegek elemzését hivatottak végezni, Rudolf Bultmann teológiája és kérdésfeltevésének módja kifejezett élességgel fogalmazza meg az előzetes megértés kérdéskörét. Teológiájának elemzése azzal a problémával szembesít, amely mára már közhelyszerűvé vált: a teológia és az általa alkalmazott konszenzuson alapuló metodológia olyan előfeltevésekkel terhelt, amelyek befolyásolják a Szentírásból nyerhető képet. Bultmann úgy képes hatályon kívül helyezni saját előfeltevéseit, hogy mindaz, amit meg lehetne fogalmazni, visszahúzódik a döntés pillanatában. Így az üzenet, és ezzel együtt mindaz, ami Istenről elmondható, kimondhatatlanná válik — a cselekvés megvalósítására irányuló puszta felszólítássá. Ez a cselekvés egyszerre a hit, a döntés és a szeretet tette.

Önéletírásából kiderül, hogy olthévízi élete és szolgálata két jól elkülöníthető szakaszra osztható: 1743–1746 között Bethlen Kata udvari lelkészeként, 1746–1749 között pedig udvari és gyülekezeti lelkészként is szolgált a faluban.

Ebben a dolgozatban a feltámadás eszméjének a kialakulását, illetve a fejlődését vizsgáljuk a második század környékén. Annak érdekében, hogy egy átfogóbb képet alkossunk a második századi feltámadás eszméjéről rávilágítunk arra, hogy miként kapcsolódnak össze a mártírok és a feltámadás. A keresztyén történelem különböző momentumaira összpontosítunk, amikor a testi feltámadás ideáját megvitatták, megtámadták, megerősítették és / vagy újrafogalmazták.