Repozitórium index

A dolgozatomban a marosi egyházmegye 1824-es vizitációs jegyzőkönyvét dolgozom fel. Annak érdekében, hogy érthető legyen mindaz, ami a jegyzőkönyvekben található, szükséges megérteni milyen viszonyok uralkodtak akkor a református egyházban. A dolgozat első fele igyekszik betekintést nyújtani a kor jellegzetességeiről. A vizitációs jegyzőkönyv feldolgozását olvasva, a dolgozatot kézbevevő és tanulmányozó személy meglepődhet azon, milyen pontossággal számoltak be a vizitációkról, milyen problémákkal küzdöttek a marosi egyházközségek és azon is, ahogy az egyházfegyelmet gyakorolták a 19. század első felében.

Az erdélyi IKE történelmének egy olyan szakaszával foglalkozunk a dolgozatban, ami egyáltalán nem volt egy könnyű időszak, hisz a két világháború közötti és a II. világháború kitörésének a kezdetét fedi az a négy és fél év, amit közelebbről megvizsgáltunk. Megfigyelhetjük, hogy 85 évvel ezelőtt melyek voltak azok az ifjúsági munkák, amelyek jól beváltak: ide tartozik az ifjúság imahete, a különféle konferenciák, nyári táborok szervezése, ugyanakkor azt is megfigyelhetjük, hogy nem csak lelki téren foglalkoztak az ifjúsággal, hanem a szellemi, identitást formáló munkára is hangsúlyt fektettek. A fiatalok dolgozatokat küldhettek be az Ifjú Erdély (az ifjúság lapjának) a szerkesztőségébe, s a különösen jó dolgozatokat jutalomban részesítették. Fontos látni azt a fajta igyekezetet, s erőfeszítést, amellyel az ifjúsági vezetők az IKE munka életben tartásáért, megmaradásáért harcoltak egy olyan időszakban, amikor sokszor a hatóság akadályozta a munkát.

Munkámban az erdélyi református egyházunk történelmi környezetét vizsgáltam meg, majd az egyházmegye történelmét. A világi eseményektől eljutottam a gyülekezetek mindennapi életéig. Három fő témakörben vizsgáltam az esperesi vizitációt, mint egyházunk egyik fő igazgató szervét. Először, mint adminisztratív hatóságot majd úgy, mint fegyelmi hatóságot, végül mint gazdasági hatóságot.

Dolgozatom elkészítése számomra igazi élmény volt és amelynek során igyekeztem minél pontosabb képet nyújtani az olvasóknak az 1806-1807-es évek közötti egyházszervezetről és gyülekezeti életről. Láthatjuk, milyen nehézségekkel küszködtek a gyülekezetek és hogyan találtak megoldást azokra, és azt is láthatjuk milyen igényeik voltak az egyházi szolgákkal szemben. De a jegyzőkönyvek nemcsak a múltba engednek bepillantani, hanem fontos tanulságokat is tartalmaznak mind számunkra, mind a jövő nemzedékei számára. Elsősorban a történeti áttekintést szeretném megemlíteni, melynek jelentősége abban áll, hogy elénk tárul a gyülekezetek kitartása és élni akarása. A sok nehézség és hátráltató tényező ellenére sikerült megmaradniuk, új templomokat építeniük, tettek azért, hogy a jövő nemzedékei számára is hátrahagyjanak valamit. Jó lenne, ha megbecsüléssel tudnánk tekinteni ezekre, hiszen az elődeink nehézségei nélkül ma nem lennék ott, ahol vagyunk.