Az egyháztörténelmen belül, kiemeltképpen gondolok most az erdélyi egyháztörténelmünkre, nagy jelentősége van az egyházközségtörténeteknek, hiszen az általános dolgok mellett minden gyülekezet életében vannak sajátos érdekességek, amelyek gazdagítják az egyháztörténetet, mint diszciplínát. Bár a Margittai Református Egyházközséggel foglalkozó dolgozatomban rámutatok több általános dologra a gyülekezeti élettel kapcsolatosan, de vannak érdekes sajátosságai, mint például az 1681-es margittai zsinat vagy Huszti László lelkipásztor esete. Ezek mind olyan események a margittai református eklézsia életében, amelyek színesítik a történelmünket. A dolgozat első részében az alapokat szeretném elhelyezni, éppen ezért a gyülekezet körülhatárolása megy végbe az első három fejezetben. Elhelyezzük Margittát, az ermelléki reformátusság egyik gyöngyszemeként az egyházmegyén belül, majd ezt követi a helység keletkezésének bemutatása, és a reformáció terjedésének leírása Margitta mezővároson belül. A következő részeiben a dolgozatnak tudomást szerezhetünk a margittai eklézsia állapotáról a 16-18. századok között. Így a levéltári vizsgálódások és a forrásirodalmak feldolgozása után elénk tárulkozik a gyülekezet templomának története, az eklézsia anyagi helyzete és vagyonnyilatkozata 1809-ből, a lelkipásztorok névsora az adott korszakból, a margittai zsinat eseményei és határozatai, az egyházközség viszonya a nevesebb református kollégiumokkal, illetve a gyülekezet saját református iskolájának a helyzete és tanítóinak névsora. Különösképpen felhívnám a figyelmet a margittai eklézsia életének egyik jelentős eseményére, az 1681-es zsinatra, valamint Huszti László egykori lelkész életének történéseire, hiszen ezek a momentumok sajátosak és kiváltképp érdekesek Margitta református egyházközségének az életében.