A dolgozatom elsődleges célja, hogy felmérjem, a különböző rehabilitációs központokban végzett kutatásaim során megkérdezett, szenvedélybetegséggel küzdő alanyok istenképe milyen módon és milyen irányba változott a rehabilitáció során. Emellett azt is vizsgáltam, hogy amennyiben valós változás történik, az milyen hatással van az alany terápiájára, különösen az absztinencia szempontjából. Ennek megválaszolása céljából, az istenkép komplexitását szem előtt tartva, 21 interjút végeztem. A vizsgálat középpontjában a gyermekkori istenkép, a családi és vallási szocializáció, a szenvedélybetegség aktív időszakában megjelenő istenkép-változások, valamint a rehabilitáció során formálódó új istenkép állt. A kutatás arra is rákérdezett, hogy milyen tevékenységek, élmények és intézményes tanítások járultak hozzá ehhez a változáshoz.
Az eredmények alapján megállapítottam, hogy az istenkép formálódása a keresztyén rehabilitációs központokban több esetben összefügg az önértelmezés, a bűntudat, a reménység és az absztinenciához való viszony átalakulásával. A különböző változási mintázatok azonosításai, pedig megmutatják, hogyan válhat a megváltozott istenkép a rehabilitáció és a tartós józanság egyik támogató tényezőjévé.